Az Inter hangja

A fanatikus Inter szurkoló Roberto Scarpini a nyolcvanas években lombard rádióknál kezdte DJ-ként, és csak 2000-ben került az akkor még gyerekcipőben járó Inter Channelhez. Szorgos munkája és nem utolsósorban remek stílusa miatt hamar reflektorfénybe került, így mára már állandóan a képernyőn virít. Meccsközvetítéseit webrádión eleinte csak a csapat honlapján lehetett követni, 2006 óta azonban a Sky Italia külön hangsáv hozzáadásával az ő tolmácsolásában is nézhetővé tette az Inter mérkőzéseit. (Akinek lenne egy fölösleges dekódere, legyen szíves írjon mailt.)

Olasz tudással rendelkezőknek igazi csemege őt hallgatni, de a nyelvtudás megléte nélkül is sok esetben érdemesebb őt hallgatni, mint akadozó kínai streamekkel szenvedni: a hangerőből úgyis következtetni lehet arra, hogy mi történik a pályán.

Scarpini talán a legnagyobb nyomot azzal hagyta eddig a klub életében a himnusz első másodpercein kívül, hogy jóformán minden, a csapatnál megforduló játékosra ragasztott egy becenevet. Az ismertebbek (Adriano, Cambiasso stb.) ismertetésétől eltekintenék, nézzünk azonban néhányat a talán kevésbé ismert ragadványnevek közül.

Julio Cesar: L'acchiappasogni (Álomcsapda)
Cordoba: Cafe Colombia
Stankovic: Il Drago (Sárkány)
Lucio: Il Gigante (Óriás)
Eto'o: Re Leone (Oroszlánkirály)
Castellazzi: Castello (Kastély)
Maicon: Il Colosso (Kolosszus)
Crespo: Arma Letale (Halálos Fegyver)
Suazo: La Pantera Nera (Fekete Párduc)
Muntari: Bagheera (:))
Vieira: Il Guerriero, Il Torre (A Harcos, a Torony)
Figo: Paso Doble (Egy latin tánc, “Dupla Lépés”)

A közvetítéseihez kedvcsinálóként néhány klasszikus momentum:

2005. decemberi derby, Adriano 92. percben szerzett győztes gólja után kifakadt belőle az anekdotává vált “Puniamoli” (Megbüntetjük őket). (A szerzőnek különösen szép emlék ez, első élőben látott Inter meccse.)
A fanatikus Inter szurkoló Roberto Scarpini a nyolcvanas években lombard rádióknál kezdte DJ-ként, és csak 2000-ben került az akkor még gyerekcipőben járó Inter Channelhez. Szorgos munkája és nem utolsósorban remek stílusa miatt hamar reflektorfénybe került, így mára már állandóan a képernyőn virít. Meccsközvetítéseit webrádión eleinte csak a csapat honlapján lehetett követni, 2006 óta azonban a Sky Italia külön hangsáv hozzáadásával az ő tolmácsolásában is nézhetővé tette az Inter mérkőzéseit. (Akinek lenne egy fölösleges dekódere, legyen szíves írjon mailt.)

Olasz tudással rendelkezőknek igazi csemege őt hallgatni, de a nyelvtudás megléte nélkül is sok esetben érdemesebb őt hallgatni, mint akadozó kínai streamekkel szenvedni: a hangerőből úgyis következtetni lehet arra, hogy mi történik a pályán.

Scarpini talán a legnagyobb nyomot azzal hagyta eddig a klub életében a himnusz első másodpercein kívül, hogy jóformán minden, a csapatnál megforduló játékosra ragasztott egy becenevet. Az ismertebbek (Adriano, Cambiasso stb.) ismertetésétől eltekintenék, nézzünk azonban néhányat a talán kevésbé ismert ragadványnevek közül.

Julio Cesar: L'acchiappasogni (Álomcsapda)
Cordoba: Cafe Colombia
Stankovic: Il Drago (Sárkány)
Lucio: Il Gigante (Óriás)
Eto'o: Re Leone (Oroszlánkirály)
Castellazzi: Castello (Kastély)
Maicon: Il Colosso (Kolosszus)
Crespo: Arma Letale (Halálos Fegyver)
Suazo: La Pantera Nera (Fekete Párduc)
Muntari: Bagheera (:))
Vieira: Il Guerriero, Il Torre (A Harcos, a Torony)
Figo: Paso Doble (Egy latin tánc, “Dupla Lépés”)

A közvetítéseihez kedvcsinálóként néhány klasszikus momentum:

2005. decemberi derby, Adriano 92. percben szerzett győztes gólja után kifakadt belőle az anekdotává vált “Puniamoli” (Megbüntetjük őket). (A szerzőnek különösen szép emlék ez, első élőben látott Inter meccse.)

2007. márciusában a disznó patkány fogas visszatér Milánóba, csak a házszámot téveszti el. Scarpini sem kedveli az árulókat, így az egész meccsen egyszer sem mondja ki Ronaldo nevét, “a Milan 99-es számú játékosa”-ként említi (a videóban 0:44-nél és a góljánál hallható).

A Barca kiejtése után nagyon biztosra ment, nehogy valaki elfelejtse, hova kell foglalni a repjegyet:

Természetesen nem lehetett nem betenni a BL-döntőt a sorba, mely előtt néhány órával a madridi magyar delegáció is a mikrofonja elé került:

És a meccs maga:

További videók végeláthatatlan sorát tehetném be, csak akkor soha nem lenne vége a posztnak. Úgyhogy zárásként jöjjön a kihagyhatatlan, a 2005. januári, Sampdoria elleni meccs, amikor a 87. percben még 0-2 volt az állás. Nulla è impossibile per questa squadra! Semmi sem lehetetlen ennek a csapatnak!