A hétfői munkanap hovatovább a megszokott mederben telt: szakember segítségével a koordinációs feladatokat végeztek el a játékosok, labda nélkül, majd labdával. Ezt követően a labdatartást gyakorolták, míg a tréninget egymás elleni mérkőzés zárta, amelyen már csak kilenc a kilenc ellen játszhattak, legalábbis ami a mezőnyjátékosok létszámát illeti.

„Kicsit más hangulatban kezdődött a harmadik hét, mint a korábbi kettő – mondta Kovács Olivér, a Nagyatád húsz éves támadója. – Olyan srácok szálltak ki többségében a két mögöttünk hagyott kiválasztón, akik nem igazán tudtak beilleszkedni a társaságba. Lehet, hogy azért, mert fiatalabbak voltak nálunk, de az is lehet, hogy tényleg ilyen a stílusuk. Nem tudom, de talán ez is közrejátszott abban valamelyest, hogy miért pont őket szűkítették ki a keretből az edzők. Valamiért ők nem igazán tudtak beilleszkedni a közösségbe, és egy csapatjátéknál vélhetően ezeket a személyiségi jegyeket is figyelembe vették az edzőink. A keménymagból viszont még nem esett ki senki, annak létszáma adott a továbbiakban is."

„A hétfői tréning szerintem edzői szempontból sokkal kezelhetőbb volt, mint a korábbi két hetünk kezdése, hiszen már csak tizennyolc emberrel kell dolgozniuk. Nem harminccal, vagy huszonnéggyel. De az is könnyebbséget jelenthet számukra, hogy bizonyos gyakorlatok ugye ismétlődnek. Ami az első héten még újdonság volt és több mondatban kellett elmagyarázniuk nekünk a feladat lényegét és azt, hogy mit csináljunk, arra most elég egy félmondat is. De nemcsak a feladatokkal és egymással, hanem az edzőkkel is egyre inkább összhangba kerültünk a táborban eltöltött két hét során."