– Capitano? Mikor kapta a becenevet?
– Csak néhány ismerősöm szólít így – a magyar kapitányság alatt ragasztották rám.
– Magyarország iránt érez nosztalgiát?
– Nosztalgiát? A Magyarországon töltött periódus szép szakasza volt az életemnek – azzal együtt, hogy az újságírók egy része megpróbálta megnehezíteni. Ha komolyan is veszed őket, mosolyogsz rajtuk. Akkor is nevettem, nem csak most. A válogatottal jó eredményt értünk el, ha az érkezésem előtti időszak teljesítményéhez mérjük, feltétlenül, és erre büszke vagyok. Arra is, hogy a szurkolókat magunk mellé állítottuk, megtöltöttük a Puskás Ferenc Stadiont, amikor Svédország, Portugália vagy még nagyobb szó, Málta volt a rivális. Sőt Albánia ellen is huszonöt ezren támogattak minket a helyszínen. Sajnálom, hogy nem folytathattam a munkát.
– Erwin, hamarosan lejár az időd. Mikor szembesült ezzel a mondattal először?
– Nagyon korán.
– Pontosabban?
– Nagyjából egy éve, amikor az előző MLSZ-elnök, Kisteleki István közölte velem az elhatározását, amely szerint lemond. Le akar mondani.
Az interjú folytatását megtalálja a Nemzeti Sport pénteki számában!
| |
