Norvégia: Nem volt időm hezitálni, gólt lőttem - Kovács Péter

– Emlékezetes mérkőzést játszottak a Brann ellen, hiszen az 5–1-es győzelemből két góllal vette ki a részét, ráadásul az előbbi során nem mindennapi körülmények között talált be a hálóba…
– Igen, furcsa helyzet volt. Megtámadtam a kapust, aki elesett. Nem tudtam, hogy súlyos-e a sérülése vagy sem. Nagyon gyorsan kellett reagálni, nem volt időm gondolkodni, így az üres kapuba lőttem a labdát.

– Az ellenfél játékosai rögtön letámadták az esetnél, de vajon mit szóltak a csapattársak és milyen reakciók érkeztek közvetlenül a meccs után?
– A média nagyon felkapta a szituációt, és a mérkőzés kapcsán most mindenki erről az esetről beszél, pedig amúgy nagyon sima volt az összecsapás, hiszen 5–1 lett a vége, és egyáltalán nem ezen a helyzeten múlt a továbbjutásunk. Hozzáteszem, a kapust korábban is kellett már ápolni; ha már akkor lecserélik, akkor nincs ez az egész. A csapattársaim azt mondták, ők is belőtték volna a helyzetet, nem tudom, mit szóltak volna, ha kihagyom…

– Remekül megy az együttesének és önnek személyesen is a szezonban, hiszen a harmadik helyen állnak a bajnokságban, a kupában már a legjobb négy között járnak, és ön is rendszeresen eredményes, már tíz bajnoki találatnál jár. Gondolta volna ezt az idény előtt?
– Nem igazán. Várakozáson felül teljesítünk mindkét fronton. A pontvadászatban a bennmaradást, azaz a kilencedik helyet tűzte ki a vezetőség a csapat számára, ehhez képest jó eséllyel harcolunk a dobogóért. Ahogy mondani szokás, evés közben jön meg az étvágy, és most már az a célunk, hogy döntőt játszhassunk a kupában. A negyeddöntőből ma még két meccset rendeznek – jó lenne olyan ellenfelet kapni, amellyel itthon csaphatunk majd össze.