Bajai öröm: Rice kisasszony és az ő Shane barátja

„Ússz, Katinka, ússz, mutasd meg nekik…”

És Katinka úszik. Gyorsan, határozottan, feltartóztathatatlanul. Majdnem úgy tempózik, mintha nemcsak a vízből, de a képernyőből is kiemelkedne. Szemben a tévével a Hosszú család, István, az egykori válogatott kosárlabdázó, Barbara, aki ma is nyolc kilométert fut, Gergő, aki 23 évesen a PVSK kosárlabdázója és a 16 esztendős Ádám, aki ugyancsak kosarazik, méghozzá itt, Baján. Mert nagy nap ez a városban. Hosszú Katinka immár a város hivatalos arca, s világbajnok is lehet. És Katinka szeli a habokat ott, Rómában, miközben a Hosszú család a bajai kis lakásban a karfát szorítja, hogy aztán a másodpercek múlásával emelkedjen, egyre csak emelkedjen.

„Ússz, Katinka, ússz, mutasd meg nekik…”

És a 20 esztendős lány szinte eksztázisban tempózik, legalábbis ezt gondolhatja róla, aki látja, de Barbara, az édesanya már mondja is, hogy higgadt a gyereke, elképesztően higgadt, mindig is az volt. De nincs több szó, mert elmegy a hang, hiszen fogynak a méterek, és Katinka vezet, hiába követi őt már-már emberfeletti küzdelemmel a Coventry lány.

Aztán csak a riporter beszél, de ő is rekedtesen, izgatottan, egyre izgatottabban.

És a Hosszú családban a két fiú, a papa és a mama egymásba kapaszkodik, úgy nézik az utolsó métereket, szinte megmámorosodva a pillanattól. Mert a pillanat immár az örökkévalóságnak szól. Az ő lányuk, az ő komoly kislányuk immár a világ legjobb úszója. És sír az apa, könnyezik az anya, egymást nézik, majd mintha azt mondanák: létezik ez?

Tényleg velünk történt?

Pedig ők pontosan tudták, mire képes ez a lány. Már négyévesen tudott úszni, Barbara édesapja, Laci nagypapa tanította a kezdeti tempókat. Talán a kádban mutatta a csöppségnek, hogyan mozgassa a kezét, hogy aztán a helyi uszodában már mint egy kis hal, úgy fickándozzon. Hatéves korától versenyszerűen edzett, reggel hatkor kelt, apja még félálomban pakolta be őt a kocsiba, hogy aztán néhány perccel később már a habokban küzdjön az álmaiért. Tízéves kora óta napi két edzés jutott neki, gyilkos tempó ez, miközben kortársai a Barbie babákat fésülgették, popénekesnek készültek vagy egyszerűen szövőnőnek, addig Katinka már a stopperrel, az idővel küzdött.

„Ússz, Katinka, ússz, mutasd meg nekik…”

És micsoda időt úszott!

De nem fáradt el, még csak az kéne… Mondta is Barbara, az édesanyja, hogy bosszús volt a Rómában nyert két bronzérem után, mert sokkal jobb időre számított. De amerikai edzője, Dave Salo, aki a legnagyobb rivális után csak Rice kisasszonynak hívja a magyar lányt, hogy ezzel is buzdítsa, mindennap okos, szép arcába mondja keményen, határozottan, hogy olimpiai bajnok lesz Londonban.

Sőt még azt is megsúgta neki, hogy dobogóra áll Rómában. Katinka hitte is, meg nem is, de az a tizenkét kiló, amit karácsony óta leadott, azt sejtette, hogy élete legjobb formájában van. Ott volt két olimpián még kislányként, de más, egészen más a Los Angeles-i élet. Tavaly került ki, felvették az egyetemre, és nem ám valami jól hangzó marketingszakot választott, vagy menedzsernek, esetleg médiamunkásnak készül – pszichológiát tanul, hiszen komoly nő, már most is az.

Aztán csengett a telefon.

Persze csengett megállás nélkül tízszer, húszszor, negyvenszer, s Barbara ugrott, mert tudta, hogy a lánya hívja a verseny után. S amikor azt mondta az édesanya: Katinka, végigbőgtük a döntőt, még apád is pityergett, az ifjú hölgy csak csodálkozott a hihetetlen szeretetáradattól. Persze ő is sírt, de nem most, hanem tavaly nyáron. Méghozzá mindennap, amikor az internet segítségével rendszeresen kapcsolatba lépett a bajai szülői házzal. Mert azt mondogatta, ez nem neki való, nem bírja, ez nem az ő világa. S tessék, utat talált Los Angelesben is, utat a világbajnoki cím felé. Szerepet játszott benne talán a szerelem is, hiszen Shane komoly társ, az amerikai fiú is úszik, és olykor Katinkát is úsztatja a boldogságban.

„Ússz, Katinka, ússz, mutasd meg nekik…”

És megint vigyázba áll a Hosszú család. Egymásba kapaszkodnak újra, hiszen a Himnuszt játsszák.

És a kamera Katinkára, az ő vidám lányukra fókuszál.

Hossszú István, a családfő még szorosabban húzza magához Barbarát, mintha csak azt sugallná neki, nézd, az ott a mi lányunk a világbajnoki dobogó tetején.

„Ússz, Katinka, ússz, mutasd meg nekik…”

Hosszú út volt ez a csúcsig.