Erősítő támadások

A Carlos Caetano Bledorn Verriként anyakönyvezett Dunga edzői pályáját célszerű elődjénél, Carlos Alberto Parreiránál kezdeni. A brazilok számára tragédiával felérő 2006-os világbajnokságon Parreira nem titkoltan a nagy négyestől, Ronaldótól, Adrianótól, Ronaldinhótól és Kakától várta a címvédést, hogy a kivételes technikai tudás meghozza az elvárt eredményt. Hát nem hozta meg: a frankfurti negyeddöntőben a Zinedine Zidane vezette franciák jól elszórakoztak a dél-amerikaiakkal, Thierry Henry góljával továbbjutottak, Parreirának pedig mennie kellett.

Dungának meg jönnie, s a 2006. július 24-i kinevezése óta eltelt időszak eredményei kristálytisztán alátámasztják e döntés helyességét, noha a 46. életévében járó Capitaónak nincs is edzői végzettsége. Viszont volt bátorsága szakítani azzal, ami minden más csapattól megkülönböztette a brazil válogatottat: a jogo bonitóval, azaz a szép játékkal.

A hatékonyság mellett a fegyelemé a főszerep

Jellemző, hogy az imént említett nagy négyesből Ronaldo még nem volt válogatott Dungánál, Adriano e tekintetben jöttmentnek tekinthető, Ronaldinhónak általában bátorító szavak jutnak, egyedül Kaká jelenti az állandóságot, azt pedig felesleges magyarázni, miért. S miközben Dunga megszüntette a korábbi klasszisok által mind a mai napig hiányolt lenyűgöző futballt, előtérbe helyezte a hatékonyságot, a brazilokra nem mindig jellemző fegyelmet, kialakította a megfelelő egyensúlyt a támadásvezetés és a védekezés között, felfedezve olyan értékeket, mint például Felipe Melo vagy Ramires; de éppenséggel napjaink talán legjobb jobbhátvédje, Daniel Alves is nála lett először válogatott.

Játékosként és edzőként is bűnbak lett belőle

„Sejtettem, hogy embert próbáló feladat brazil szövetségi kapitánynak lenni, azt viszont nem gondoltam volna, hogy a pályán történtekkel, illetve a játékosokon kívül mással is sokat kell foglalkoznom. A médiából érkező támadások súlyát például alábecsültem, és arra sem számítottam, hogy még a futballisták étrendjébe, valamint a csapat utaztatásába is bele kell szólnom. Mindenre figyelnem kell, mert brazil kapitány lévén akkor is megbukhatok, ha esetleg más követ el hibát. De akkor is imádom csinálni. Az élet különben is kellőképpen megedzett a legdurvább kritikák elviseléséhez, az engem ért támadások csak erősebbé tettek, és tesznek a jövőben is” – magyarázta Dunga, és ezután talán nem árt felidézni, mi mindent kellett átélnie. S nem csupán kapitányként.

Az 1990-es olaszországi világbajnokság után őt nevezték meg első számú felelősként a nyolcaddöntős bukásért (Argentína, 0–1), és azt is el kellett viselnie, hogy a következő években a brazil nép szemében gyakorlatilag közellenséggé vált – de csak 1994-ig. Az akkori kapitány, Parreira igényt tartott a szolgálataira, az eredmény pedig ismert: a csapatkapitányi karszalagot Raítól öröklő Dunga elévülhetetlen érdemeket szerzett Brazília negyedik világbajnoki címében, az olaszok elleni finálé tizenegyespárbajában ő is magabiztosan a hálóba küldte a labdát.

A durva kritikák java azonban még hátravolt, azokat már szövetségi kapitányként kellett feldolgoznia. Miután tavaly júniusban Bostonban felkészülési mérkőzésen Brazília szégyenszemre kikapott Venezuelától, néhány nappal később meg világbajnoki selejtezőn Paraguaytól, a fejét követelte a nép (beleértve a sajtót is), a lincshangulatot pedig tetézte, hogy a következő három hazai vb-selejtezőn, sorrendben Argentína, Bolívia és Kolumbia ellen gólt sem szerzett a selecao, igaz, nem is kapott; jellemző, hogy a második 0–0 alkalmával a riói közönség az idő előrehaladtával már az ellenfélnek, Bolíviának szurkolt... (Csak zárójelben: a korábbi védekező középpályással még nem kapott ki odahaza a válogatott, hét tétmérkőzéséből négyet megnyert, plusz felkészülési meccsen 6–2-re diadalmaskodott Portugália ellen.)

Dél-Afrikában lehet meg a hatodik vb-arany

Dunga pengeélen táncolt, de tántoríthatatlan maradt. Elsősorban a tapasztalatára hagyatkozott, arra, hogy meglátása szerint ütőképes válogatott formálódik a keze alatt, s miután nem érzékelt áskálódást, széthúzást a csapaton belül, kitartott mégoly népszerűtlen elképzelései mellett – és neki lett igaza. A már említett paraguayi vereség (2008. június 15.) óta történetesen nem kapott ki a brazil válogatott, 16 mérkőzésen 12-szer győzött, a legutóbbi nyolc fellépésén nyolcszor.

„Nem szoktam túlzásokba esni, de úgy érzem, ha csapatunk továbbra is töretlenül fejlődik – mert még korántsem tökéletes –, akkor nehéz lesz megállítani jövőre Dél-Afrikában. Igen, ki merem mondani, hogy Brazíliának jó esélye van megszerezni hatodik világbajnoki címét” – véli Dunga.

Hogy ez ügyben igaza lesz-e vagy sem, egy éven belül kiderül, a Copa América, a Konföderációs Kupa meg a FIFA-világranglista trónját mindenesetre már elfoglalta.