Az edzőmeccsre még elutazott a Diósgyőr

Lassan nem marad hadra fogható játékosa a DVTK-nak. Érdemes sorra venni a távozók listáját: Euloge Ahodikpe, Djordje Kamber, Milan Bogunovics, Florin Ioan Pelecaci, Djordje Simics, Szrdjan Sztanics, Tóth Mihály (aki végül mégsem Szigetszentmiklósra, hanem az NB II-es Szolnokhoz szerződött), Borisz Milicsics, Deszpot Viskovics. A legtöbben azért távoztak közös megegyezéssel, mert a diósgyőriek nem tudták kifizetni a velük szemben felhalmozott tartozást. A labdarúgók lemondtak jogos jussukról, ennek fejében a klub elengedte őket.

A kilenctagú „különítmény” a hét végén bővült: eldőlt, hogy Kreizler Károlyra nem tartanak igényt, így a védő valahol kölcsönben folytathatja a pályafutását. Az is tény, hogy Szélpál Tamást két évre szerződtette a Debrecen, igaz, a középpályás az őszi idényt még Diósgyőrben töltheti.

Nincs már Miskolcon a két romániai próbajátékos (Fodor Lóránd, Hadár Adrián), valamint a szerb Milan Nikolics sem. A felsoroltakhoz tegyük még hozzá, hogy három héttel(!) a bajnoki rajt előtt a csapat edzéseit megbízott tréner, Benczés Miklós irányítja. Egyetlen új labdarúgó sem érkezett (ugyan ki vág bele a bizonytalanba?), és teljes a zűrzavar a csapat háza táján.

Még szerencse, hogy Farkas Gábor technikai vezető a szokásos remek formáját hozta. Korábban ugyanis úgy tűnt, hogy a piros-fehéreknek le kell mondaniuk a szombati előkészületi mérkőzést Pácinban. Az ok meglehetősen prózai: nem állt a csapat rendelkezésére szállító jármű… A technikai vezető nem riadt meg ilyen „apróságtól”, s csak sikerült buszt szereznie, így a játékosok személyautók helyett igazi futballcsapatként utazhattak a megyei második vonalban szereplő ellenfélhez a jótékonysági találkozóra.

A szurkolók között természetesen egyre nagyobb az elkeseredés, a tanácstalanság, és nő az elégedetlenség, ugyanis nem valószínű, hogy nyugodt idény elé néz a borsodi együttes. Ezt jól érzékeli a megyeszékhely vezetősége, a város irányítói igyekeznek minden követ megmozgatni az együttes megmentése érdekében.

Mint korábban már beszámoltunk róla, Orosz Lajos alpolgármester pénteken egyeztetett Tóth Lászlóval, a Bőcs elnök-vezetőedzőjével. Szóba került, hogy a gazdasági hátteret a két klub közösen teremtené elő, míg a szakmai munkát Tóth László irányítaná. A vélhetően rendkívül meggyengülő DVTK mellett a Bőcs is Diósgyőrben lépne pályára, s ha sikerülne kiharcolnia a feljutást a másodosztályból, a kapcsolatok még szorosabbá válásával egy tehermentes csapat maradna a borsodi megyeszékhelyen.

Ez a lehetőség már csaknem a mesék világába visz... De addig is valahonnan pénzt kell szerezni, különben nagy bajba kerülhet a DVTK licence is. De honnan? A helyi vállalkozókat különösebben nem érdekli az együttes sorsa, sokan úgy tartják, nem szórják a pénzüket feneketlen kútba – századik évforduló ide vagy oda, nem nyílnak meg a pénztárcák. Baranyi Sándor, a Szeviép-vezér ugyan szeretne túladni a futballvállalkozáson, de a súlyos kérdére egyelőre nincs válasz: kinek jelent vonzerőt egy csődtömeg?