Turi Tamás megállíthatatlan volt
A Veszprém-rali a keménységéről híres – aki ezt megnyeri, nemcsak rettenetesen gyors, de rendkívül technikás is, hiszen ezeken a pályákon nemcsak ész nélkül száguldozni kell, hanem gondolkodni is, mérlegelni, mennyit kockáztat az ember. Nem véletlenül kapta a versenyzőktől a kis Akropolisz becenevet – utalva a világbajnokság görög futamára, amely szintén rendkívüli körülményeiről híres.
Szóval BF Goodrich Veszprémralit tartanak a hétvégén, s a mezőny létszáma (majd kilencven páros nevezett az első osztályban) arra utal, hogy a versenyzők nem ijedtek meg a kihívásoktól, sőt élvezni akarják a murvás száguldást, amely a maga nehézségei mellett (por, defektveszélyes sziklák) jóval több szabadságot biztosít a pilóták számára, mint az aszfalt.
„Itt, ha hibázol, van lehetőséged a korrigálásra, míg ha ezt aszfalton teszed, hatalmas bukás a vége” – mondta ifjabb Tóth János, aki az idén másodszor áll rajthoz országos bajnoki futamon, s ezúttal győzni szeretne. (Természetesen az ob-értékelésben, hiszen az ő Szuper2000-es Peugeot-ja nem veheti fel a versenyt a WRC-kkel). Tudja, hogy ez nem könnyű, ám ismeri a siker receptjét – nem véletlenül lett hétszeres abszolút bajnok.
S most mindent egy lapra kell feltenni, hiszen pénteken mindössze két rövidke gyorsasági szakaszt teljesített a mezőny (a prológ és a szuperspeciális eredménye a hagyományoktól eltérően beleszámít a versenybe), a nagyja szombaton következik. Azért a „bemelegítésen” is akadtak érdekességek. Például az, hogy a királyszentistváni szakaszt párosával teljesítették a versenyautók – vagyis nemcsak a stopper volt az ellenfél, hanem az éppen aktuális pár is, ami a raliban teljességgel szokatlan.
Hét-nyolc percet voltak a pályán a párosok, úgyhogy a nézők mindenkit jól megnézhettek maguknak, más kérdés, hogy a program eléggé hosszúra nyúlt emiatt. Este fél tízkor még a pályán volt az élmezőny.
Mert természetesen az izgalmak fokozása érdekében a legjobbakat hagyták a végére: ők már szinte vaksötétben gurultak pályára, ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy gyorsak legyenek.
Sokáig úgy tűnt, születőben a bombameglepetés, mert a kétségtelenül gyors, de (teszszük hozzá, sajnos) nem WRCvel autózó Krózser Menyhért neve mellett állt a legjobb időeredmény, aki holtversenyben állt Zambelly Györggyel. Csakhogy aztán jöttek a nagyok, és sötétség ide, sötétség oda, megjavították az addigi csúcsot. Először a korábbi abszolút bajnok Turi Tamás, aztán meg sorban a többiek – más kérdés, hogy Turi idején senki sem volt képes javítani a későbbiekben… Őt Spitzmüller Csaba és Turán Frigyes követte, az abszolút bajnoki pontversenyt vezető Herczig Norbert pedig a negyedik lett. Persze ezek az időeredmények csak jelzésértékűek, az igazi küzdelem hátravan.
