Szombaton az FC Fehérvár honlapján rövid kommüniké adta hírül, hogy a szóbeli egyezség ellenére Lothar Matthäus nem lesz a magyar klub szakvezetője. A menedzsment hallgat – a szurkoló beszél.
„Snitt!”
Szép szó. Michael Curtiz vagy Alex Korda odalett volna a gyönyörűségtől. Mellesleg a magyar származású rendezőzsenik a hollywoodi, illetve a londoni stúdióban nem vágták félbe annyiszor a forgatást, ahányszor Berzi Sándor két percen belül némaságra ítélt minket a filmes műszóval.
A sajtómunkás már csak ilyen, akkor is kérdez, ha az üdvözlő kézrázás után előrebocsátják: Matthäus-ügyben nincs mit mondani.
„A felek különböző okokból nem jutottak megállapodásra. A tárgyalások ezért eredménytelenül zárultak, de mindkét fél sok sikert kíván a másiknak a jövőre nézve. A felek a megállapodás meghiúsulásának részleteit üzleti titokként kezelik, így arról nem nyilatkoznak” – zárta le szűkszavúan a korábbi aranylabdás Lothar Matthäus és az FC Fehérvár szűk háromhetes liezonját a fenti kommüniké, amiből kisvártatva az „üzleti titok” lett a kedvenc részünk Berzi Sándor ügyvezető egyszavas válaszai miatt is. Mert tulajdonképpen minden titok. Nyilván üzleti.
„Ki tárgyal a vezetőedzői poszt új jelöltjeivel, a sportigazgató, az ügyvezető?” – indítottunk őszintén, a nyitó intelmet megfogadva a jövőre vonatkozó kérdéssel.
„Snitt!”
„Kitartanak a koncepció mellett, azaz továbbra is külföldi edzőt hoznának, vagy jöhet hazai szakember?”
„Snitt!”
„Mi lesz Bódog Tamással és Disztl Péterrel?”
„Snitt!”
A tántoríthatatlanság láttán (hallatán) kis híján feladtuk.
„Elképzelhető, hogy a szerdán kezdődő ausztriai edzőtáborba a volt vezetőedző, jelenleg megbízott edzőként dolgozó Varga Istvánnal utazik el a csapat?”
„Nem…”
Végre egy határozott, irányadó válasz, mindamellett az „igennel” ez esetben nem is számoltunk: Varga István hétfőtől az NB II-es csapat mellett dolgozik, csakhogy ez az információ lényegesen korábban napvilágra került, mint Lothar Matthäus és a klub közötti tárgyalások megszakadása. A fehérvári vezetők, alkalmazottak közül nyíltan senki sem beszél a szombati fordulatról, a korábbi világklasszis lépésének következményeiről. Véleményük persze van, de megtartják maguknak. Karthauziak közé csöppentünk.
A matthäusi kifarolás legkézenfekvőbbnek tűnő „kárvallottjai” sem közlékenyek, amin annyira azért nem csodálkozunk: mit mondhatnának?
A pályaedzőként számításba vett Bódog Tamás mainzi egzisztenciáját adta fel, s habár Disztl Péter kapusedzőnek nem kellett ezer kilométert megtennie a Sóstói Stadionig, pozíciója semmivel sem biztosabb, mint a korábbi pécsi védőnek: aláírt szerződése egyiküknek sincs…
A szurkolónak van hangja, igaz, a vélemények megosztottságról árulkodnak – a drukkerek nehezen igazodnak ki a történteken. Érveket hallunk pró és kontra, a megkérdezettek többsége azonban inkább a menedzsmentben látja a hunyót. Nem is feltétlenül a szerződés kútba esése miatt morognak („Nem egy jellembajnok” – karakterizálta egyikük 1990 világbajnokát), fájdalmasabbnak tartották, hogy a német egy hétig a bolondját járathatta a vezérkarral, miközben a magyarországinál egyszerűen jobb ajánlatra várt. Az érv: Lothar Matthäus a szerződés lefordításával indokolta a végleges válasz, az aláírás elodázását, amire a klub nem reagált, pedig nyilvánvaló volt, hogy a korábbi százötvenszeres válogatott csúsztat, a dokumentumot ugyanis eredetileg németül (is) szövegezték.
A kérdés persze ettől még megmarad: ki viszi a csapatot szerdán Ausztriába?
Ötletből nincs hiány, a legszellemesebb szerint a Fehérvárnak ideje lenne felvennie a kapcsolatot Jürgen Klinsmann-nal, a legutóbb a Bayernnél dolgozó, az idény végén kirúgott trénerrel.
Mivel Jürgen Klinsmann és Lothar Matthäus viszonya barátinak éppenséggel nem nevezhető (sőt!), az ő megszerzésével a fehérváriak borsot törhetnének az erlangeni orra alá.
Legalább mi mosolyogtunk.
Snitt.