A pénz mellett hatalom

Mintha csak egy kollégát lát nánk: Lothar Matthäus a kispadról is újságírói babérokra tör.

A német szakembernek állandó rovata van a Sport Bild hetilapban, fényképével illusztrált írásaiban mindig markáns véleményt fogalmaz meg az aktuális eseményekről. Bár mondanivalóját sohasem rejtette véka alá, és kritikáját kendőzetlenül „tolta” az olvasók elé, eddigi tollforgató karrierje során még nem ragadtatta magát arra, hogy saját magát helyezze az előtérbe.

Az újságnak írt történetei nem róla szóltak – egészen mostanáig…

A szerdán megjelenő 26. szám 44–45. oldalán a korábbi magyar szövetségi kapitány sündisznóállásba rendezkedett be; a szabad magyar fordításban „Nem hagyom magam eltaposni!” című írását bocsánatkéréssel kezdte, szabadkozott, amiért most kivételesen magáról ír. Arról, ahogyan például – a cikkben amúgy meg nem nevezett… – bielefeldi elnökjelölt korábban nyilatkozott róla. Hogy értsék idehaza is: Klaus Daudel epésen megjegyezte, az aranylabdásnak belátható időn belül nem jut munka a német Bundesligában.

Igaz, a hírek később (közvetett…) bocsánatkérésekről szóltak, Lothar Matthäus mégis vitriolba mártott tollával vett elégtételt, kiemelve, hogy őt mindenütt a világon megbecsülik, személye különös tekintélynek örvend. Külföldön nem pusztán edzői, hanem emberi adottságait is elismerik, hiszen minden eddigi állomáshelyére szakvezetőként érkezett – és barátként távozott.

Azt írja: akad Németországban egy sportigazgató, akivel kölcsönösen kedvelik egymást.

Mint mondta neki, nem is érti, hogy Lothar Matthäusnak miért nem jut kispad a német Bundesligában. Csakhogy az elmúlt öt esztendőben legalább három lehetősége lett volna alkalmazni – mégsem tette ezt meg Rudi Völler, a Bayer Leverkusen citált sportvezetője. A fehérvári edzőjelölt ugyanígy a szemére veti a Micky Stevic (1860 München), Karl-Heinz Rummenigge (Bayern) párosnak is, hogy bár elismerően szóltak róla, munkával nem szolgáltak.

A korábbi aranylabdás cikkében leszögezi: márpedig Lothar Matthäus nem ajánlkozik fel – soha nem is szokott.

A folytatásban többek között megemlíti, hogy a német határokon túl bárhol tárt karokkal várják, és arról ír, hogy csodájára jártak edzéseinek, továbbá Salzburgból és Magyarországról is sokan keresik telefonon.

A jegyzetíró Lothar Matthäus nem hagyta ki, hogy meg ne említse az FC Fehérvárnál adódó munkalehetőségét: „Kétszer tárgyaltam a fehérvári klubbal, amely igazán elnyerte a tetszésemet. Olyanok dolgoznak ott, akikkel korábban már a magyar szövetségben is együttműködtem. A csapat mögött áll minden, ami Magyarországon jelentős befolyással bír. Politikusok és tekintélyes üzletemberek – minden. Nem pusztán pénz áll a csapat mögött, hanem hatalom is. És olyan emberek, akik imádják a futballt. Ezért bíznak bennem, noha a megegyezést túl korán hozták nyilvánosságra. Nem dörgölőztem azonban senkihez, így a másodosztályú Fortuna Düsseldorfhoz sem. Ott épp a Maccabi Netanya tulajdonosa, Daniel Jammer dobta be a nevem. Azért, mert elismeri az Izraelben végzett munkámat…”

Lothar Matthäus zárásképpen felhozza, hogy június 24ig, szerdáig akár öt helyre is aláírhatott volna.

Öt kiváló csapathoz – egytől egyig külföldön.

Nem bánnánk, ha végre választana.

Segítünk: a Fehérvárt.