Már az első félidőben eldőlt

A Felvidék egyik gyöngyszeme, Nyitra festői dombjai között található a Hotel Aranykulcs, amelyben vasárnapra virradóra egy éjszakát töltött a magyar válogatott. A pihenést, relaxálást ennél kellemesebb környezetben el sem lehet képzelni, ám Hajdu János kapitány játékosait ezúttal más foglalkoztatta. A vasárnapi ebéd és a rövid csendespihenő utáni kávézáskor már csak a szlovákok elleni csata volt terítéken a mieink között.

„Nincs más választásunk, győznünk kell, s ezzel helyrehozni a hibát, amit a szlovákok elleni, szombathelyi egygólos vereséggel elkövettünk” – mondta hatalmas táskáját a busz felé cipelve Nagy László, akinek aláírásáért Nyitrán, majd Galgócon is sorban álltak a szállodai alkalmazottak, illetve a sportág barátai.

„Visszatértem a válogatottba, mert azt ígértem Hajdu Jánosnak és a fiúknak, hogy jövök, ha szükség lesz rám, s ha hívnak” – kortyolt egy utolsót kávéjábólPuljezevics Nenad, aki az utóbbi hetekben Belgrádban kezeltette lábsérülését.

Ugyancsak vállalta a játékot Eklemovics Nikola, akinek fájós bordája miatt kellett néhány napig pihennie. A Galgócra érkező 16 tagú keretből Mikler Rolandot és Harsányi Gergelyt hagyta ki a kapitány.

A szlovákok mestere, Heister Zoltán jó hangulatban volt a meccs előtt, de az öltöző folyosóján csak két szóra állt meg, aztán sietett csapatához.

„Nagy esélyt kaptunk, és remélem, hogy hazai környezetben tudunk élni vele” – mondta a kapitány, aki még annyit fűzött hozzá, hogy az autóját teletankolva érkezett, mert a mérkőzés után azonnal szabadságra utazik a Balatonra.

Fazekas Nándor kezdett a kapuban, pedig arról is volt szó, hogy Puljezevics véd az elején, mert neki az kell, hogy elkaphassa a meccs ritmusát, s akkor sorozatbravúrokra is képes.

Elképesztően idegesen, hibát hibára halmozva kezdett mindkét csapat, és Fazekas meg Richard Stochl nem győzte korrigálni társai védekezési kihagyásait. A magyarok sikeresen befejezett támadásaiknak köszönhetően a félidő derekáig vezettek, ám Szűcs Csabát nem tudták semlegesíteni, s felzárkóztak a hazaiak. Nagy László és társai különösen a felállt védőfallal szemben szenvedtek, mindent középen erőltettek, nem tudták széthúzni a szlovák hatos falat.

Akkor lett 4–11 az állás, amikor erőszakosabb, fürgébb volt a mieink védekezése, és távoli próbálkozásaik utat találtak védőfalon át. Ekkor emberhátrányban is eredményes volt együttesünk, a szlovákok pedig kapust cseréltek.

A cserékkel frissített magyar csapat főleg hatékony, minden dicséretet megérdemlő védekezése és Fazekas bravúrjai (12 lövést védett a szünetig) révén növelte előnyét, és 6–17-nél az összes felhő kezdett elvonulni a galgóci égről. Együttesünk Eklemovics Nikola és Nagy László vezérletével azzal a játékkal haladt célja felé (Ausztriában január 19. és 31. között rendezik az Eb-t), amellyel legutóbb Zadarban csaknem csodát tett a vb-2. horvátokkal szemben, akik szerencsével és csak egy góllal nyertek.

„Eddig minden sikerült, de nem szabad megtorpanni” – mosolygott a szünetben az örök óvatos Hajnal Csaba, az MKB Veszprém ügyvezető igazgatója.

Félelme nem volt alaptalan.

A szlovákok nem adták fel, és közönségük is érezte, a szerényebb első félidő után sok tartalék maradt kedvenceiben. Tíz perc alatt csak egy gólt lőtt a meccset csak közelről néző válogatottunk (11–18), s még kínosabb lehetett volna a helyzet, ha Fazekas nem véd remekül. Legjobbjaink a szombathelyi keserű tapasztalatok ellenére sem hitték el, hogy a motivált Szlovákia hatvan percig oroszlánként küzd, s kihasznál minden lazaságot és megingást.

Csak Fazekas teljesítménye volt kifogástalan a nehezebb pillanatokban is, az ő nevét hosszan skandálta a mintegy 300 Magyarországról érkezett szurkoló.

A végjáték 14–27-nél kezdődött, s a mieink nagyobb rutinja, kreatívabb játéka s persze Fazekas felejthetetlen bravúrsorozata végül Eb-részvételt ért.