Vízibalett Rotterdamban

Hollandia ünnepelni akart. Köszönteni nemzeti futballválogatottját, amely a szombaton Izlandon aratott 2–1-es győzelmével első európai csapatként jutott ki a dél-afrikai világbajnokságra. S ha a hollandok ünnepelni akarnak, akkor nem zavarja őket semmi. Az sem, ha úgy zuhog az eső a meccsen, mintha dézsából öntenék. 51 177 szurkoló töltötte meg színültig a Feyenoord kultikus stadionját, az 1937. július 23-án átadott De Kuipot. A döntő részük narancs színű dresszbe öltözve. Bert van Marwijk értette, mit óhajt a nép. A szövetségi kapitány legnagyobb edzői sikerét a Feyenoord kispadján érte el, midőn 2002-ben a Dortmund ellen UEFA-kupa-győzelemre vezette a kikötőváros csapatát – amely a sors kegyelmébőla döntőt is kedvenc stadionjában játszhatta. A nemzeti együttes élére is a rotterdami klub kispadjáról érkező szakvezető egy kivételével ugyanazt a kezdő tizenegyet küldte pályára, mint Reykjavíkban. A „besárgult” Nigel de Jong helyén némi meglepetésre a friss bajnok AZ Alkmaar szűrője, Stijn Schaars kezdett a tócsákkal tarkított pályán láthatóan nagy kedvvel futballozó oranjéban. Robin van Persie gólját ugyan a 16. percben lest jelezve, tévesen nem adta meg Jurij Baszkakov, ám alig újabb negyedóra múltán már az orosz bíró is középre mutatott, amikor André Ooijer remek mozdulattal fejelte be Giovanni van Bronckhorst tökéletes beadását.

A gólpasszos csapatkapitány később megsérült, le kellett cserélni, de ez sem szegte a hollandok kedvét. Bár a vendégek, akik előzetesen kevésbé harapós ellenfélre számítottak, a második félidő elején kitámadtak – az elsőben momentumuk sem akadt –, de ezzel csak még több teretengedtek a virgonc holland csatároknak, s Arjen Robben szinte azonnal büntetett, a lelátó népe pedig örvendhetett.

A csoport másik mérkőzésén a macedónok gond nélkül múlták felül a legnagyobb ászaikat otthon hagyó izlandi együttest. A találkozó első gólját a Nyíregyháza szerelésében az elmúlt idényben 13 magyar bajnokin hatszor eredményes Aco Sztojkov szerezte.