Mindig harcra készen

Ha a tervezőasztal mögött, ceru zával a kezében ugyanolyan kreatív megoldásokkal rukkolt volna ki, mint kölyökként a herzogenaurachi füves vagy falakkal övezett labdatereken, talán a világ leghíresebb lakberendezőjeként pózolna lakáskultúrával foglalkozó magazinok címlapjain. Csakhogy – akár a középkorban a regulákatnehezen tűrő szerzetesek a rendből – ő is „kiugrott”: 1979-ben inkább profi labdarúgónak állt. Dizájnerként így veszett el Lothar Matthäus a világ számára.

Cserébe a glóbusz zseniális labdarúgót kapott, aki majdnem mindent megnyert, amiről egy szépreményű süvölvény ezeregy éjszakán át álmodozik: 2000-ben világ- és Európa-bajnokként, sokszoros német és egyszeres olasz aranyérmesként, az Aranylabda hiteles másolatának birtokosaként vonult vissza – hogy néhány olyan magasságot említsünk, amelyet a pályakezdő futballisták 99.9 százalékának esélye sincs elérni. A dicsőséglistáról ő maga egyetlen tételt hiányol, igaz, a sóhaj visszatérő: a BEK-ben, majd a sorozatot felváltó Bajnokok Ligájában átok ült a csapatokon, amelyekben pályára lépett. Az 1999-es fináléban a Bayern München liberójaként a döntő hőse lehetett volna, ám Ottmar Hitzfeld (áramkimaradás…) a 80. percben lecserélte a káprázatosan játszó veteránt. A bajorok a ráadásban 2–1-re elbukták a Manchester United elleni párbajt, talán ide vezethető vissza, hogy ha az edzőmentorokról kérdezik, a svájci tréner neve olykor elsikkad az egyébiránt ízig-vérig matthäusos válaszban.

„Otto Rehhageltől, Franz Beckenbauertől, Udo Lattektől, Giovanni Trapattonitól vagy Ottmar Hitzfeldtől sok mindent tanultam, de mindig is a magam útját jártam, túlságosan makacs és önfejű vagyok, ami kizárja az utánzás, a másolás lehetőségét” – írta honlapján.

A Hét Döglött Macska Kft. által gründolt internetes oldalon az utolsó bejegyzés dátuma alapján – tévesen – azt hihetné az arra tévedő, hogy Lothar Matthäus (akiről Németországban és Magyarországon is született könyv) hátat fordított a futballbiznisznek, az egyetlen „tudományágnak”, amelyhez valóban ért. A hír április 30-i keltezésű: az edző és legutóbbi klubja, az izraeli Maccabi Netanya kapcsolatbontását taglalja roppant szűkszavúan, a gazdasági válsággal, valamint a klub megcsappant büdzséjével indokolva a szakítást. Az érvelés tulajdonképpen nem is sántít: a német világsztár (aki hazájában szakkomentátorként, vagy bizarr reality show-ban egy reménytelen focicsapat – Borussia Banana – edzőjeként került visszatérőena képernyőre, de magánélete miatt is a média kedvelt célpontja maradt) nem olcsó munkaerő. Hasznosságát illetően viszont már megoszlanak a vélemények.

Elhivatottságát, hitét, akaratát, szuggesztív képességét, folytonosan győzni, középpontban maradni akaró attitűdjét nem kritizálják, a „Matthäus-jelenség” marketing- és PR-értéke pedig a szakmabeliek véleménye szerint is felbecsülhetetlen, legalábbis nehezen forintosítható. Ahol megjelenik, ott kétségkívül megpezsdül az élet, a sajtóérdeklődés ugrásszerű emelkedése evidencia, a gyakori médiamegjelenés pedig az adott klubhoz (szövetséghez) vonzza a kisebbnagyobb támogatókat, befektetőket. A Matthäus név még mindig hívószó a világfutballban, annak ellenére, hogy szigorúan a futballszakmai eredményeket figyelembe véve már cseppet sem olyan gazdag és színes a portré. A Salzburggal és a Partizan Beograddal nyert bajnoki cím és a szerb együttes BL-csoportba vezénylésének fényét erősen tompítja, hogy az öntörvényű csillag edzőként sehol sem töltötte ki a szerződését, s ezt a két klubot leszámítva a kézzelfogható sikerek elkerülték.

„Fegyelmezett, feltétlen győzni akarás, állandó harcrakészség jellemzi, és a fejlődés képessége is a birtokában van” – skiccelte fel önmagából kiindulva egy két évvel ezelőtt megjelent interjúban a profi labdarúgó prototípusát.

S hogy milyen a jó edző?

„Immer nach vorne schauen und niemals aufgeben”, azaz „Csak előretekinteni, sohasem feladni” – hirdeti hitvallását személyes mottójában, amit fehérvári időszaka alatt nyilván elmond majd néhányszor („Becsvágyó vagyok, őszinte és túlságosan is szókimondó” – jellemezte

önmagát), de arra is mérget lehet venni, hogy kritikusai, haragosai ezúttal sem felejtik el megjegyezni: Lothar Matthäus marad, aki volt, átlátszó, mégis kiismerhetetlen karakter – a Bundesligában akar edzősködni, ehhez képest ismét a futball senkiföldjén vállalt munkát.