Liepajának, ennek a Balti-tenger partján elterülő 85 ezer lakosú kikötővárosnak szép hosszú homokos tengerpartja van, amíg a szem ellát, tart a „beach”. Látni öltözőket, nyugágyakat, strandröplabdapályákat, ahogy az ilyen helyeken dívik a világ bármelyik táján – éppen csak a fürdőzők hiányoznak. Pedig amikor megkérdeztük egy csónakház mellett mezítláb álldogáló helyitől, hogy hány fokos a víz, és megmondta, hogy 10-12 Celsius, azt is megjegyezte, hogy ez itt normális. Nekik. Nem gúnyolódunk, ezt is ő fűzte hozzá búcsúzóul, mosolyogva.
Nem csak a mi szénánk állt roszszul hétfő este az Európa-bajnokságon, sőt: volt ország, amely még csehebbül állt – és bár a szóviccből akár erre is lehetne következtetni, nem a csehekre gondoltunk, akik amúgy szintén kettőből két vereséggel kezdtek, de egyszer sem kaptak ki nagyon: mindkétszer héttel. Hanem az ukránokra, akik kezdtek egy 22-es zakóval a szlovákokkal szemben, majd még lejjebb adták, ugyanis Spanyolország ellen már 26 pontos verésbe szaladtak bele. Kedden Ukrajna– Csehország ki-ki meccs következik az A-csoportban.
Mindenféle máshol megszokott hangoskodó ripacsok helyett itt egy nyuszi a hangulatfelelős: fel-le járkál a csarnokban, mindig odamegy valakihez, és akit csak tud, megölel az ifjú hölgy. Ezt onnan tudjuk, hogy a jelmez csak a fejét takarja, onnantól lefele lett nemzeti színekben pompázik, bordó mez és miniszoknya van rajta, a kezében meg két fehér pompon. Jó mozgású lány, és bár az arcát nem látjuk....
Ismerős arcból nincs hiány: az itt játszó hét másik válogatottban bőven van az NB I-ben edződött játékos. Az élre mindenképpen a Sopronban sztárrá váló ukrán Olekszandra Gorbunova kívánkozik, de megtaláljuk a szomszéd soraiban a Szegedet erősítő Olena Zserzserunovát és Olga Dubrovinát is. A cseh Irena Borecká Miskolcon és Győrben is profiskodott, a szlovák Bronislava Borovicková pedig Sopronban és Győrben. És végül még egy jól csengő név: Zuzana Zirková is sok pontot dobott anno a leghűségesebb városban.
