Kitaposott úton

Elkezdődött.

A magyar férfiválogatott kerete Kemény Dénes irányításával elkezdte közvetlen felkészülését a római világbajnokságra. A csapatot őrült magasságokba, többek között egymás után három olimpiai diadalra vezető szakemberrel az évek folyamán már temérdek alkalommal végzett első edzést a társaság, mégis, a hétfői más volt, mint a többi. Más, mert a margitszigeti Széchy-medencében, előtte pedig a tornateremben végképp szembesült az ember a hiányzókkal. A válogatottságtól visszavonuló legendák, Benedek Tibor és Molnár Tamás, valamint a nyarat pihenéssel töltő, de visszavárt Kásás Tamás sem volt ott a fiúk között, mint ahogy nem láthattuk tempózni Varga Tamást, Steinmetz Ádámot, Fodor Rajmundot, Steinmetz Barnabást és a sort folytathatnánk még. Méghozzá sokáig, ugyanis kedvencekből nincs hiány. Viszont a múltidézés helyett a jelen és a jövő is felettébb szépnek tűnik, hiszen az országnak oly sok maradandó élményt nyújtó fiatalemberek (Szécsi Zoltán, Gergely István, Biros Péter, Kiss Gergely, Madaras Norbert, a Varga testvérek, Dániel és Dénes, Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor – az olimpiai aranyérmesek) mellett valóban a legjobb vízilabdázók végezték a feladatokat.

Elkezdődött.

A cél közös: a magyar pólóválogatott folytassa a hagyományokat. Jó volt látni, hogy a rutinosak mennyire segítik a fiatal tehetségeket. Gergely István, a Domino hőse a szegedi titánnak, Török Bélának (hogy mekkorákat lő, te jó ég…!) adott hasznos tanácsokat, Kiss Gergő Hegedüs Gábornak segített, de mindenki számíthatott mindenkire. A harc persze nyilvánvalóan hatalmas lesz a tizenhárom tagú vb-csapatba kerülésért, mindazonáltal a szeretet, már most érződik, összetartja a társulatot.

Elkezdődött.

Kemény Dénes új stábja számára is új a helyzet: a korábbi edzéseken ugyan Bíró Attila és a többiek már bemutatkoztak a játékosoknak, a közvetlen vb-felkészülés azonban ezen a napon kezdődött el, s a klubidény után egyértelműen a nemzeti együttes kerül előtérbe. A kapitány korábbi segítője, Kásás Zoltán edző is ott volt a tréningen, s mindez jól mutatja azt a mérhetetlen összetartást, amely ezt a közeget jellemzi. A feladatok között amúgy semmi különöset nem láttunk: a súlyok után az úszás játszotta a főszerepet, majd három csoportra osztották a jelenlévőket: egy-egy csoport a két kapunál dobált kapura, a harmadik tagjai pedig Mátéfalvy Csaba jelszavára a vízben használatos medicinlabdával a fejük fölött végeztek „taposást”. No igen, kitaposott úton járnak…