A BL előselejtezőjében a Hafnarfjardar kiemelt, miként a Ventspils és a Stabaek is. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bárkit is lenézzünk, de kérem: milyen csapatok ezek?! A kiemeltek közé került futballklub Izlandról, Lettországból, illetve Norvégiából. A magyar bajnokcsapat, a Debrecen nincs közöttük. Ennél kegyetlenebb kritikát még a magyar foci legrosszindulatúbb ellendukkere sem tudna megfogalmazni. Persze már aligha lepődünk meg, ha azt látjuk, hogy nagyjából az verte meg a honi labdarúgás reprezentását, akivel öszszesorolták: erős volt az Elfsborg (Európában – kis túlzással – sem a Loki elleni BL-selejtező előtt, sem azóta nem hallottak erről az egyletről), a Rabotnicski, az Újpestnek a Vaduz, az MTK-nak a MIKA Astarak és… A felsorolás fájdalmasan hosszú. Sajnos a számok nem hazudnak. Noha a magyar labdarúgásban (avagy abból…) élők szerint tetten érhető a fejlődés, és elbír a magyar futballpiac tizenhat élvonalbeli csapatot, a rangsor önmagáért beszél. Amíg a klubcsapataink a nemzetközi kupaporondon elért eredményeik alapján 1989-ben a tizenhatodik helyen álltak (persze kevesebb volt akkoriban a rivális, mert még létezett a Szovjetunió és Jugoszlávia), 2002-ben már a mélypontnak számító huszonhetediken tanyáztak, míg manapság már a harmincötödik hely a miénk. A harmincötödik! A lista az előző évek eredményei alapján készül, ez pedig mindent elmond rólunk. 1965-ben VVK-t nyert a Fradi, 1975-ben KEK-döntős volt, 1985-ben a Videoton jutott el az UEFA-kupa fináléjáig, 1995-ben a Fradi a Bajnokok Ligájában játszott – 2005-ben hiába reménykedtünk a számmisztikában, a MTZ-Ripo Minszk már megoldhatatlan feladat volt az FTC-nek. Keddi számunkban is arról olvashatnak, hogy a mostani magyar kupainduló csapatoknál sem terveznek olyan erősítést, amely reményt adhatna a bizakodásra. Elkeserítő ez a lejtmenet – ilyen sebességgel száguldani lefelé csak a csúszdaparkban fenomenális élmény…
