Svéd gyász, veszekedés, szurkálódás és hősiesség

„Amikor ilyen szomorú halálesetről értesülünk, a futball elveszti fontosságát. Az öltözőben hatalmas csend volt. Mindenki Henrik Larssonnal gyászol. Én is vele érzek, nem szívesen nyilatkozom a mérkőzésről” – mondta a Dániától elszenvedett 1–0-s vereség után Lars Lagerbäck, a svéd válogatott szövetségi kapitánya. A helyi újságírók azonban nem voltak tekintettel a gyászra (a veterán csatár a lefújás után tudta meg, hogy elhunyt az öccse), bűnbakot kerestek – és a szakvezető személyében meg is találták. A „Miért nem mondasz le?”, a „Mikor mondasz le?” és hasonló kérdések szinte záporoztak, Lars Lagerbäck viszont nem tágított.

„Sohasem gondolok lemondásra, szerződésem van. Ilyen hülye kérdésekre nem is felelek – mondta a kapitány. – Miért mondjak le, amikor a második félidőben jól játszottunk?! Szinte egykapuztunk, sok gólhelyzetet dolgoztunk ki, de nem volt szerencsénk. A dánoknak viszont igen.”

A stockholmi Dagens Nyheter értékelése alapján Mikael Nilsson, Daniel Andersson, Henke Larsson és Zlatan Ibrahimovic elégtelent kapott, csak Andreas Isaksson úszta meg kettessel. A címek sokkolóak voltak: „Bye-bye, Dél-Afrika. Vége, mindennek vége.”

A dán Exstra Bladet egy Simon Kjaer-nyilatkozattal még egyet döfött Ibrahimovicba („Zlatant könnyebb volt fogni itt, mint az olasz bajnokságban” – jegyezte meg a Palermo védője), az újságírók a meccs utáni sajtótájékoztatón maguk között azt mondták, az impotens svéd csapaton még a Viagra sem segített volna, a hivatalos állásfoglalást viszont meghagyták Morten Olsen szövetségi kapitánynak.

„Hősök születtek. A legnagyobb persze Thomas Sörensen volt, aki megfogta a tizenegyest. Heroikus mérkőzésen jutottunk túl” – értékelt a kapitány.