Hideg zuhany a hűvösben

Van abban valami sorsszerű, hogy 2003. szeptember 27-én éppen a görögök ellen játszotta legutóbbi mérkőzését Magyarország az Európa-bajnokságo(ko)n, és hogy akkor szintén Rátgéber László volt a szövetségi kapitány. Most újra az ő kezében a marsallbot, majdnem hatévnyi szünet után újra ott vagyunk a kontinensviadalon – és újra Görögország az ellenfél. Az első.

A hellének elsőként érkeztek meg csarnokba is, mert ők már másfél órával a meccs kezdési időpontja előtt felszálltak a buszra a nem túl távoli Hotel Liva elől. Na nem mintha ennek elvileg bármi különösebb jelentősége lenne, hiszen a csapatok már egyszerre foglalták el a parkettet, az ellenfél csak annyit nyert a korábbi érkezéssel, hogy láthatta sírni Olekszandra Gorbunovát, a soproniak ukrán exlégiósát, miután hazája válogatottja 22 ponttal kikapott a szlovákoktól.

Aztán a bemelegítés előtt volt egy kis kalamajka: háromszor is térfelet cseréltek a felek, mert valahogy nem volt világos, kinek merre kell támadnia. Nos, nekünk sajnos később sem…

Egy gyors lefutáskosár után borzasztóan folytattuk. Sajnos az a várakozás igazolódott be, hogy csapatunk számára hátrányt okoz a fiatalsága a rangos viadalon, mert a tapasztalatlansága került felszínre az egészséges szemtelensége helyett. Erre utalt a mérkőzés után a kilenc pontjával és nyolc lepattanójával azért majdnem dupla dupláig eljutó csapatkapitány, Vajda Anna is – de arra is, hogy ennek a társaságnak nem ez az első ilyesfajta összeomlása, mert tavaly, amikor még csak az Eb selejtezői kezdődtek el, szintén súlyos vereségbe szaladt bele Szlovákiában. Annak a meccsnek 66–47 lett a vége, tehát tulajdonképpen most még jobban is jártunk, hiszen „csak” 16 ponttal kaptunk ki. Csakhogy itt a nagy különbség gondot jelenthet a körbeverés esetén.

„Próbálunk most is visszajönni, és alkalmazkodni a körülményekhez, mert nagyon bizonytalanok voltak a dobásaink” – fogadkozott az együttes egyik legrutinosabb tagja, a 28 évével a keretben második legidősebbnek számító Englert Orsolya. No igen, a dobások: az nonszensz, hogy az első negyedben mezőnyből mindössze két kosarat dobott a magyar válogatott, pedig 15 alkalommal is próbálkozott, azaz mindössze 13 százalékos volt a dobóteljesítménye. Ilyennel soha, sehol, senki ellen nem lehet mérkőzést nyerni ebben a játékban, és bár a mutató a negyedik negyed végére 31 százalékosra javult, azzal sem lenne keresnivalónk a maradék két csoportmeccsünkön. Hétfőn a házigazda lettek következnek, akik a szakemberek szerint eleve esélyesebbek, ráadásul soraikban tudhatják a 2007-ben Európa legjobbjának választott Anete Jekabsone-Zogotát, kedden pedig a lengyelek lesznek az ellenfeleink.

Ha mindkét meccsen kikapunk, kiesünk. És ha már a búcsú jött szóba: a fentebb emlegetett találkozón ugyancsak vereséget szenvedtünk a görögöktől, így keserű szájízzel utazhattunk el a legutóbbi Eb-nkről. Ha továbbra is „tele lesz a gatya”, most is így megyünk haza.