Pécsen ért csúcsra az ASE

Nem a Pécsnek állt a zászló. Főleg nem az a piros-kék színű, háromszor három méteres, amit a Paksról érkező közel 300 tagú szurkolósereg egyik tagja már fél órával a meccs előtt rendületlenül lengetett. A döntőben 2–0-ra a tolnaiak vezettek, miután szombaton hazai pályán két ponttal másodszor is győztek, és bizony demoralizáló volt, hogy a meccsen a vendégek játszottak jobban, meg is nyerhették volna a találkozót, mégsem tudták. Ráadásul a keddi ütközetre tovább fogyatkoztak, hiszen Bencze Zoltán után a talpsérüléssel bajlódó Grebenár Péter is kidőlt, így a centerposzton Czigler László mellett a 18 éves Eilingsfeld Jánosra várt az a cseppet sem irigylésre méltó feladat, hogy megküzdjön az Atom palánkok alatt serénykedő kiválóságaival.

A háromszoros bajnok borzalmasan rajtolt, vagy – ez már nézőpont kérdése – a Pécs kezdett erősen: a 4. percben 7–1-et mutatott az eredményjelző. De nem ijedt meg Dzunics Braniszlav legénysége a viharsebesen összeszedett hátránytól, és a csereként beszálló Gulyás Róbert egyhuzamban elért kilenc pontjával három perc múlva már egyenlített. Ahogyan arra számítani lehetett, a palánkok alatt a vendégek nyomasztó fölényben voltak, és rendre onnan próbálkoztak, míg a vendéglátók kintről tüzeltek, meglehetősen rosszul.

Sőt a második negyed elején már az Atomerőmű húzott el hét ponttal egy rövid, de eredményes rohanást követően (18–25). A pécsiek dobószázaléka folyamatosan ment át rosszból pocsékba – a félidőben mindössze 32 százalékos volt a legfontosabb mutatójuk. Ahogyan a korábbi meccseken, Michael English most is többekkel összeakaszkodott, előbb Ante Kapovval, aztán Hosszú Gergellyel, de Charles Gosát mindez nem zavarta, a 17. percben beszórta a paksiak első hármasát, az addigi legtekintélyesebbre, nyolcpontosra növelve a vendégvezetést (24–32).

Őrületes rohanással folytatódott a második félidő, rengeteget rontottak a játékosok, de így is tíz pont körül állandósult a tolnai előny.

Hatalmasat küzdött a Pécs, azzal nem lehetett megvádolni az alapszakaszgyőztest, hogy ne hajtana, csúsztak-másztak Wittmann Krisztiánék, de valahányszor közelebb kerültek az Atomerőműhöz, azonnal kaptak egy harci kedvet lelohasztó triplát.

Aztán amikor Kiss Zsolt hármasa is behullott, és 63–78-ra módosult az állás a 37. percben, végérvényesen eldőlt: a Paks nyer, és megszerzi története negyedik magyar bajnoki aranyérmét. Így is lett, a piros-kékek a vártnál talán simábban, 3–0-ra nyerték meg a párharcot, és megkapták a bajnoknak járó aranyérmeket. Megérdemelték: az egész rájátszásban csupán egyetlen meccset vesztettek el!