Folytassa tovább, mester!

Van valami különös bája a kecs keméti futballnak. A Széktói Stadion klubépülete nem éppen a Barcelona vagy a Liverpool székházát idézi, a látogató mégis dörzsöli a szemét. Noha minden ajtónál sárga mellényt viselő urak posztolnak, egyikük sem a másutt megszokott modortalan biztonságiakat idézi. Előre köszönnek az embernek, segítőkészek, valahogy nehéz elképzelni róluk, hogy a meccs végén berontanak a vendégszektorba és kiverik onnan a drukkereket…

Az idilli képbe tökéletesen illenek a kecskeméti szurkolók. A B-közép fanatizmusára jellemző, hogy tagjai a pénteki edzésen is tiszteletüket tették, s az első gyakorlat megkezdésétől az utolsó befejezéséig éltették az első élvonalbeli idényében valóban első osztályú produkcióval kirukkoló csapatukat. A foglalkozás végül azzal zárult, hogy Tomiszlav Szivics megvendégelte egy italra a leglelkesebb híveket – a KTE sikeres évadjára már akkor lehetett koccintani, a vezetőedző maradására ellenben még nem. Más kérdés, hogy információink szerint egyre nagyobb az esély a szerb szakember további munkavállalására. Többek között azért is, mert Tomiszlav Szivics úgy határozott: nem szerződik a Megyeri útra!

„Péntek este döntöttem el, hogy visszautasítom az Újpest ajánlatát – árulta el a Nemzeti Sportnak 24 órával később a tréner. – Ezúttal is köszönöm a fővárosi klub vezetőinek, hogy gondoltak rám, de úgy éreztem, nemet kell mondanom.”

Hogy miért, azt nem indokolta Tomiszlav Szivics. Lapunk ugyanakkor úgy tudja, elsősorban azért, mert a IV. kerületi egyletnél csupán őt látták volna szívesen, segítőit nem, mondván, ha – a kérésének megfelelően – hozza magával két aszszisztensét, Szabó Zoltánt és Djoko Kokovicsot, valamint a kapusok felkészítéséért, illetve a labdarúgók erőnlétéért felelős Momir Csiricset, túl sok lenne a szerb Újpesten…

Kecskeméten mintha az érdekelné az embereket, hogy milyen eredményt ér el az együttes, nem pedig az, hogy kinek milyen útlevele van. A szurkolók a „Szivics, maradj velünk!” és a „Tomi, nem engedünk!” transzparenssel tették le voksukat a szakmai stáb főnöke mellett, miközben a vezérkar már a mérkőzést megelőző napokban megbeszélésre invitálta Tomiszlav Szivicset.

„A tulajdonosok és a szponzorok, csakúgy, mint korábban, most is rendkívül korrektek voltak, afelől érdeklődtek, mit kérek azért, hogy kitöltsem a még két évig érvényes szerződésemet – számolt be a tárgyalásról aszakmai vezető. – Nem hinném, hogy az igényeim irreálisak lennének: annyit kértem, hogy csak azt ígérjék meg, amit tudnak tartani, és azt, hogy hadd igazoljak négy futballistát, mert az előrelépésnek ez a feltétele. Ha ezt nem tudják vállalni, semmi gond, akkor békében és barátságban elköszönünk egymástól, de az igazat megvallva úgy vagyok vele: kár lenne lerombolni mindazt, amit az elmúlt két esztendőben felépítettünk.”

Hogy az építkezés folytatódik-e, Tomiszlav Szivics szerint legkésőbb szerdáig kiderül, ugyanis „…akkor megyek haza, és szeretnék úgy elindulni, hogy tudom, hová jövök vissza.” A mester szavaiból nem nehéz kikövetkeztetni, hogy szíve szerint az ősszel is a Kecskemétet dirigálná, sőt már azt is megálmodta, hogy a takaros székházban hol lehetne berendezni egy kondicionálótermet.

A találkozó – kecskeméti szempontból – méltó befejezése volt a 2008–2009-es bajnokságnak: mintegy ötezer szurkoló díjazta vastapssal a Diósgyőr legyűrését, egyúttal az 5. hely megszerzését. A már említett B-közép számára az újonc minden elismerést megérdemlő helyezése felért az elsőséggel, mindezt „A mi bajnokaink” drapéria kifeszítésével jelezte.

Ekkor jutott eszünkbe, mi lesz itt, ha Tomiszlav Szivics marad.

A logika azt diktálja, hogy a csapat legközelebb minimum a negyedik lesz...