„Ki játszik?” „Szávay.”
„Kicsoda?”
„Szávay Ágnes. Ő verte meg Venus Williamst tegnap.”
„Hmmm.”
A párbeszéd szombat déltájban, a Roland Garros tizenhármas – edzésekre fenntartott – pályájának kerítésénél hangzott el két látogató között, majd az, amelyik kevésbé volt képben, visszament kicsit arrébb álldogáló ismerőseihez, és velük is megosztotta a frissen megszerzett információkat. Azok pedig elismerő arckifejezéssel néztek össze. Hiába, aki Venus Williamst legyőzi, azt még a franciák is megsüvegelik.
Szombat reggelre ezt el kellett felejtenie Áginak, hiszen vasárnap 11 órától a Suzanne Lenglen-pályán már a világranglista 19. helyén álló szlovák Dominika Cibulková vár rá a nyolcaddöntőben. Ennek megfelelően szombaton szorgalmasan edzett, ráadásul remek edzőpartnert is talált a WTA-rangsor 23. helyezettje, Alisza Klejbanova személyében. Persze az előző körhöz képest az orosz is viszszalépést jelent: a Williams elleni találkozó előtt egy nappal Szávay a világelső Dinara Szafinával ütögetett…
A magyar lányba még egy kis feszültségoldó önirónia is szorult. A lecsapásokat gyakorolva az egyiket botrányos mozdulattal vágta a hálóba, majd vidáman jegyezte meg az amerikai sztárral vívott meccsére utalva: „Na, tegnap is volt egy ilyen.” Amikor pedig az adogatásai közül landolt egy újabb a hálóban, mosolyogva közölte barátjával és segítőjével, Csőke Gergellyel, hogy a szervája még mindig nem az igazi.
Szávay egyébként minden szükséges információval felvértezve készült a találkozóra. Az semmi, hogy négyszer játszott már Cibulkovával (és mind a négyszer meg is verte), de a szlovák lány pillanatnyi formájával is tökéletesen tisztában van. Mialatt ugyanis ő Venus Williamst páholta el, párosbéli partnere, az argentin Gisela Dulko Cibulkovával mérkőzött – és kikapott, viszont kiválóan megfigyelt mindent.
„Gisela nagyon kedves lány, szóval kérdeznem sem kellett, elmondott mindent magától – mesélte Ági. – Meg aztán én is ismerem Dominikát, többször szembekerültem már vele, a télen pedig ugyanott edzőtáboroztunk az Egyesült Államokban. A saját játékomat fogom játszani – az nincs igazán ínyére, nem szereti a stílusomat. Jó formában érzem magam, úgyhogy nagyon várom már a mérkőzést.”
Hát még mi hogy várjuk!