A szörnyű hét végén újabb győri kudarc

„A lagziban biztosan többen lesznek!”

S a borízű hangnak igaza volt: a menyasszonyi ruhában pompázó Noémi és a fess vőlegény, Szilárd jókedvűen végezte el a kezdőrúgást, lényegében szűk családi körben, hogy aztán siessen a lakodalomba, a stadionnal szemközti kertes családi házba, ahol már megannyi vendég várta őket. Csaknem teljes érdektelenségbe fulladt a záró forduló mérkőzése, igaz, mitől jött volna lázba a siófoki drukker, miután csapata korábban már elbúcsúzott az első osztálytól, és mitől lelkesedett volna a győri szurkolótábor, amikor az övéi elbukták az év legfontosabb meccsét.

Merre tovább Siófok, és merre tovább ETO? Ez volt a nagy kérdés a találkozó előtt, nem pedig az, hogy ki nyeri meg a mérkőzést. Csorba Ottó, a siófokiak ügyvezetője kijelentette: „Szeretnénk egyben tartani a csapatot. A klubvezetőség maximálisan elégedett Aczél Zoltán szakmai munkájával, és ha rajtunk múlik, az edző tovább dolgozik nálunk. Azzal a céllal, hogy azonnal visszajutunk...”

Győrben még mindig elkeseredett, feszült a hangulat. Az immár egyértelmű, hogy a csapat és Dragoljub Bekvalac vezetőedző között nem felhőtlen a viszony. Erről egyelőre senki sem akar beszélni, a sérülés miatt civilben érkező Bajzát Péter sem kívánt nyilatkozni saját vagy csapata jövőjéről, csupán annyit jegyzett meg: „mindenki azt gondol, amit akar…”

A győri drukkerek aztán úgy a harmincadik perc táján világgá kiáltották, mit gondolnak: „ku…a gyenge, ku…a gyenge!” A kiáltás saját csapatuknak szólt, az ETO futballistái nagyjából olyan sebességgel közlekedtek, mint a húsvéti körmenet tagjai. Nem is csoda, hogy a felszabadultan futballozó siófokiak ekkor már kétgólos vezetésre tettek szert – teljesen megérdemelten.

A szünet után alaposan felpörögtek az események, a siófoki fiúk valóságos örömfutballal ajándékozták meg kitartó drukkereiket, és bizony, ha jobban koncentrálnak, vagy talán rutinosabbak, alaposan „megszórhatták” volna a Győrt. Ám 3–0-nál jött az elrontott büntető, a vendégek szépítő találata, s ettől kezdve még az egyenlítés is benne volt a meccsben. Furcsa találkozó volt, amely megmutatta, miért is lett keserű ez a bajnokság a két csapat számára. Az is igaz, hogy Aczél Zoltán előtt le a kalappal, a tavaszi tabella alapján tizedik a Siófok, a csapat 18 pontot gyűjtött, és olykor bravúrokra is képes volt, mégis a másodosztályban folytatja. Az ETO pedig…

Dragoljub Bekvalac a találkozó után a jövőjét firtató kérdésre csak annyit mondott: „Nem hagyom, hogy bárki sikertelenségről írjon, vagy beszéljen az ETO esetében. Igenis sikeresek vagyunk, 25 év után eljutottunk a kupadöntőig, szereztünk 25 pontot, én pedig jól érzem magam Győrben…”