Gyenge kezdés után nem erős visszaesés – ahogyan a sportpályákon megszokott cinikus mondás tartja –, hanem remek játék és idegenbeli győzelem következett, már ami a paksiakat illeti. A döntő nyitó meccsének első félidejében már 14 ponttal is vezetett a Pécs, a nagyszünet után a hazaiak egyre pontatlanabb távoli dobásai és a vendégek formajavulása következtében fokozatosan felkapaszkodott, majd biztosan nyert az Atomerőmű. Charles Gosa, a Duna-partiak magasbedobója 22 ponttal – közte öt hárompontossal – csapata egyik legjobbja volt, ami nem meglepő. A 32 éves amerikai a rájátszásban nyolc mérkőzésen 15.5 pontot és 6.5 lepattanót átlagolt, de saját bevallása szerint nem adta ki a maximumot magából.
„Kiemelten fontos volt nekünk az első mérkőzés. Ahogy a Pécs, mi is magabiztosan, lendületes és jó játékkal léptünk tovább az elődöntőből, és már Pécsen meg akartuk mutatni ellenfelünknek, mire számíthat” – fogalmazott a 203 centis kosaras. – Az elején beestek a tripláik, de tudtuk, nem azt játsszák, amit máskor, és negyven percen keresztül úgysem lehet ilyen pontossággal dobni. A második félidőben szigorítottunk a védekezésünkön, támadásban is feljavultunk, ezért nyertünk. Azt hiszem, a második mérkőzés az egész sorozat talán legfontosabb és legkeményebb csatája lesz. A Pécs szinte behozhatatlan hátrányba kerülne egy újabb vereséggel, mi pedig karnyújtásnyira lennénk a harmadik, aranyat érő győzelemtől. Bízunk egymásban, a csapaton belüli összhang kiváló. Egészen fantasztikus, hogy milyen kiegyensúlyozott ez az együttes, egyetlen játékos sem érzi többnek, jobbnak magát a másiknál, nincs irigykedés, egy cél vezérel mindenkit, az, hogy bajnok legyen.”
Gosa saját teljesítményéről érdekesen vélekedett: „Nem nagyképűségből mondom, de tudnék ennél ponterősebben is játszani, vagy más mutatókban jobban teljesíteni, de szerencsére nem kell. A csapat ereje abban rejlik, hogy mindenki hozzáteszi a magáét, de senkinek sem kell erőlködnie, nem azon múlik a győzelem, hogy valaki meg tudja-e dobni a harminc pontot.”