Abcúg, Gyirmót!

Horváth úr nagyjából most juthatott el oda, hogy a magyar futball kifejezés hallatán enyhe hányinger kerülgeti. Mert mondták neki annak idején, hogy vegyen inkább helikoptert (mezőgazdasági géphez már egész jutányos áron hozzá lehet jutni…) vagy vigye el félévente a családját Alaszkába, esetleg ha olyan a temperamentuma, titokban kezdjen el udvarolni a leghíresebb szilikonos cuncimókusoknak – s máris playboynak nevezik. De Horváth úr makacs, konzervatív ember lévén azt mondta, ő saját futballcsapatot akar, a pénzét balszélsőre, kapufára, szögletzászlóra és mosónőre költi.

Így történt, hogy Horváth úr és az ő aranylábú tizenegye a feljutás kapujához ért.

Nem a megye III-ban – az NB II-ben.

A Gyirmót igazi falusi kiscsapatként valóságos diadalmenetben vonult végig a szezonon, megannyi emlékezetes győzelmet aratott, és az együttes edzője, Kiprich József nem győzte hetente bizonygatni, márpedig ők fel akarnak jutni az első osztályba. Eleinte gyanakodva fogadta a közvélemény a gyirmótiak szárnyalását, mondván, a végén majd úgyis kipukkadnak, eladják a meccseket néhány kombájnért, paradicsompalántáért, ám a Gyirmót csak nem állt le.

A hajrá előtt vezeti a tabellát.

Írhatnánk azt is, hogy a Győr vonzáskörzetébe tartozó településen már készül a nép, festik a kocsmákat, fújják a lufikat a nagy ünnephez, ám valakik nagyon nem akarják a Gyirmót elsőségét. A csapat a nagy magyar szegénység közepette egyedüliként nem kapta meg a licencet, ami önmagában is röhejes, tudván, hogy hány NB I-es klub háza táján fogyott el a pénz, hol és mennyivel tartoznak a játékosoknak.

Horváth úr persze a közvéleménnyel együtt nem érti, hogy az elsőfokú licencadó testület, majd a fellebbviteli licencadó testület sem adta meg a rajtengedélyt a csapatának.

S Horváth úr, aki mindvégig tisztességesen irányította a klubot, harcol az igazáért.

Jól teszi. Ugyanakkor nézze meg tizennyolcadszor A tanú című filmet, amelyben az éppen börtönben lévő Pelikán József beszélget a lányával, s azt kérdi tőle, milyen büntetésre számíthat. Mire Gizi azt mondja: „Hát, az attól függ, mert lehet, hogy csak pénzbírság, de lehet, hogy a legsúlyosabb, hát szóval halál. Tetszik tudni, az a kérdés, hogy apukával példát akarnak-e statuálni.”

A statuálás a lényeg, Horváth úr.

Ön pedig lassan elkezdhet gondolkodni, hogy futball helyett mégiscsak megveszi-e azt a helikoptert.