Újoncként készülhet Európába a Haladás

Azok a labdarúgók, akik tagjai voltak a Haladás 1976–77-es keretének, harminckét éven keresztül mondhatták: a szombathelyi futball történetének legjobb eredménye fűződik a nevükhöz. A Kereki Zoltán nevével fémjelzett korosztály 1977-ben ötödikként fejezte be a bajnokságot (hogy mennyire megsüvegelendő teljesítmény volt ez, mutatja, hogy az utódok harminckét éven keresztül képtelenek voltak ennél jobb szereplésre), és mivel csak a Vasas, az Újpesti Dózsa, a Ferencváros és a Bp. Honvéd tudott a Hali elé férkőzni, egyben a vidék legjobbja cím is a zöld-fehéreket illette. Ez utóbbi idén már biztosan nem jön össze (hiszen az aranyérmes a DVSC lett), ám emiatt senki sem szomorkodik Szombathelyen. Az újonc ugyanis Csertői Aurél irányításával 2008 őszén és 2009 tavaszán nemcsak nézhető, de eredményes futballal is rukkolt ki, így az már a paksi összecsapás előtt biztossá vált, a ’77-es együttes Kenesei Krisztiánék remeklése miatt már „csak” második a szombathelyi örökrangsorban.

A sikeres szereplés következményeként a Haladás Pakson is otthon érezhette magát, rendkívül hangos szurkolói teljesen megtöltötték a vendégszektort. A meccset ünnepélyes pillanatok vezették fel: előbb Pintér Attilát köszöntötték századik élvonalbeli fellépése alkalmából, majd Tököli Attilának szólt a vastaps. A 22-szeres válogatott támadó a Paks harmadik első ligás évében másodszor érdemelte ki az év legjobb paksi labdarúgója címet, és ahogy egy hamiskás mosoly kísértében elmondta, csak azért a másodikat, mert a 2006–2007-es bajnoki esztendőben, amikor Molnár Zoltán lett a legjobb, ő még nem a legjobb Tolna megyei csapatban futballozott. Amúgy a Paks házi gólkirálya (16 találattal) csak a kispadon kezdte a találkozót, mivel az Újpest elleni 3–1-es győzelemmel végződő meccsen beszakadt hajlítóizma még nem jött tökéletesen rendbe. A tét a hazai tizenegy számára nem volt kicsi, ugyanis a Paksnak az első tíz között kellene végeznie a bajnokságban, két fordulóval a bajnokság befejezése előtt pedig a tizenegyedik helyet foglalta el a házigazda. Tudni kell, hogy tavalyelőtt és tavaly is tizenegyedikként zárt a PFC, és mivel az őszi idényben az elöljárók visszatartották a labdarúgók prémiumának egy részét, akkor kereshetnek jól a futballisták, ha a tizedik helynél lejjebb nem végeznek.

Tököli Attila tehát a kispadról nézhette, hogy csapattársai az első játékrészben több gólszerzési lehetőséget alakítanak ki, mint a Haladás játékosai, ám mert a 47. percben a kapu mögött melegítő hazai labdarúgók után indult, tudni lehetett, a Paks számára kellemetlen fordulat történt. Edzője, Gellei Imre ugyanis még a kezdő sípszó előtt arról beszélt, nem szívesen kockáztatná meg, hogy a csatár komolyabban megsérüljön, még akkor sem, ha a tizedik hely elérése nagy motivációs tényező. Kenesei Krisztián gólja azt jelezte, a paksi szakember eredeti elképzelése megváltoztatására kényszerült. Csakhogy kilenc perc múlva jött az újabb vendégtalálat, és ekkor már valóban értelmetlen lett volna egy esetleges súlyos sérülés kockáztatása. A Paks mindent elkövetett a szépítés érdekében, a Haladás azonban taktikus, érett futballal őrizte előnyét, mi több, kontratámadásai rendre gólveszélyt jelentettek. Mivel az eredmény nem változott, a záró forduló előtt biztossá vált, a Haladás 2009-ben bronzérmesként fejezi be a bajnokságot.

A kérdés csak az, vajon kell-e újabb 32 esztendőt várni arra, hogy Szombathelyen ismét történelmet írjanak a labdarúgók.