Mint a cáparaj, úgy úszkálgatott a két csapat a kezdés időpontjában, várva, hogy megérkezzen az égi jel, és a tv-közvetítéssel együtt startolhasson a rangadó. Közben a nézőtéren, ki mivel tudta, legyezgette magát: olyan érzése volt az embernek, mintha nem is a Komjádiban, hanem szaunában ücsörögne. Felvetődött, miért nem nyitják ki legalább résnyire a tetőt, de az érvényben lévő narancssárga riasztásra gondolva végül senki sem morgott – legfeljebb szomjazott.
Akárcsak az Eger arra, hogy végre bajnok legyen. Nem is bízott semmit a véletlenre, Varga II Zsolt a csatakiáltások után szélsebesen középre úszott, és odébbhajította a labdát, amelylyel Varga Dániel közeledett a kosár felé, majd belehelyezte a sajátjukat, és meg is vitatta az esetet a riválissal.
Fél perc sem telt el, és Hosnyánszky Norbert máris elégedetten merült el a habokban, de odaát sem kellett sokat várni az első mosolyra: az emberelőny ugyan lejárt, mire Biros Péter centerbe adott passzát Decker Ádám a kapuba húzta. Kovács Róbert bal felső sarkos gólja illeszkedett a szép találatok sorába, Varga II gyorsan a rövidbe tette a labdát a következő fórból, Biros meg ötméteresből talált be. A papírforma alapján elképzelt forgatókönyv megváltozott: az Eger kezébe került az irányítás.
Érződött is, hogy nem erre készült a Vasas, Varga Dénes már az első negyed végén elsütötte szokásos váratlan lövését: középre nézett, a rövidre célzott, és nem is volt esélytelen a próba, csak a labda a kapufa aljáról a gólvonalra vágódott le és nem mögé. Csapásra pedig jött az újabb csapás: Nagy Viktor benézett egyet, és már kettő volt közte, amire végképp nem számítottak a piroskékek.
Másfél negyeddel később úgy tartottunk ugyanitt, hogy közben egyenlített a Vasas, csak megint lemaradt, és amikor Aaron Feltham csókot dobott az általa szempillantással korábban blokkolt Steinmetz Barna felé, már érett a meglepetés. Centerben sokkal jobb volt az Eger, hátul Binder Szabolcs, elöl Hárai Balázs alakított nagyot, miközben Kis Gábor és Vörös Viktor hasztalan küzdött, még ha „Kicsi” szállította is a fórokat. Persze itt-ott így is érvényesült a Vasas zsenialitása, Kovács Róbert például egymás után kétszer is a rosszkéz-oldalról talált be, jóllehet a másodikban Szécsi Zoltán is benne volt, dühében nem véletlenül akarta lebontani a kapuját. Már csak azért is, mert ezzel lett újra egál. Közben a tető váratlan kinyitásával hiába juttatták oxigénhez a hálás népet, forrt a víz, amiben segített, hogy Vörös Viktor látványos csapottat helyezett el Decker Ádám arcán, majd a két mester gyors egymásutánban kérte ki összes lehetséges idejét. Ezek közül viszont csak egy gyümölcsözött, az sem a precízen megjátszott figurának, hanem egy zseninek köszönhetően. Biros várt, várt, még mindig várt, a kezek jobbra-balra dőltek előtte, mire ő az egyetlen lehetséges útvonalat kiválasztva a jobb alsóba bombázta a labdát. Tizenöt másodperccel a vége előtt…