Ez megélhetési foci volt

Meglehetősen motiváltan kezdte a mérkőzést a hazai csapat – és ez nem véletlen. Persze egy profi csapatnak minden körülmények között maximális koncentrációval kell játszani, de tudjuk, a magyar csapatok valamiért nem mindig ilyenek…

Ezúttal az volt az extra, hogy a játékosok pontosan tudták, amiről lapunk is nemhivatalosan értesült. A klubvezetőség nem elégedett a csapat teljesítményével, Fehérváron úgy gondolják, hogy minden körülmény adva volt ahhoz, hogy ez a gárda a dobogón végezzen. Így összességében csalódás ez a szereplés. Ennek pedig egyenes következménye, hogy alaposan kicserélődhet a keret a nyári szünetben, és nem lehet tudni, kik azok a játékosok, akiktől elköszönnek. Így akik pályára léptek, igencsak kapkodták a lábukat, mert azt mindenki tudja, hogy a mai magyar futballközegben a Fehérvár az egyik legjobb körülmények között dolgozó csapat, amelyhez sokkal jobb tartozni, mint olyan egylethez, amelyről nem lehet tudni, lesz-e pénze a meleg vízre… A vérátömlesztés sejteti, hogy Fehérvárról ezen a hétvégén több vidéki városba, sőt, külföldre, Csehországba és Szlovákiába is útnak indultak játékosmegfigyelők.

A lendületesen kezdő hazaiak dolgát alaposan megkönnyítette, hogy egy meglehetősen hitehagyott ellenféllel találkozott. Talány, hogy az a csapat, amelyik két éve szinte eksztázisban játszva megfosztotta a Ferencvárost a feljutástól, mára mintha elfelejtett volna futballozni. Kedvetlenül, ötlettelenül mozogtak a nyírségiek a pályán, és hogy nem durrantak szét az önbizalomtól, arra csak egy adalék. A Spartacus legutóbb 2008 novemberében Győrben nyert bajnoki mérkőzést, és azóta fél év telt el – a Nyíregyháza mentségére legyen mondva, decemberben és januárban egyáltalán nem voltak meccsek, és februárban sem sok… Ettől a fél év még irdatlanul sok sikerélmény nélkül, és a fehér mezes játékosokról lerítt, hogy nem gondolják azt, hogy ez a rettenetes széria éppen a fehérvári stadionban szakad majd meg.

Kedves gesztusként a hazai futballisták egy-egy labdával köszöntötték a nézőtéren helyet foglalók közül azokat, akik elkapták a tribünre küldött ajándékot. Meglehet, a kezdeményezés hatotta meg annyira André Alvest, hogy az első kísérleténél, az ötödik percben a C-szektort célozta meg… De ne legyünk rosszmájúak, hiszen a következő lendületes akcióját góllal fejezte be a hazai csapat. Ezt követően csak az okozott izgalmat, hogy Filip Lazareanu összetűzésbe keveredett Sitku Illéssel, ennek nyomán a hazai B-közép kórusban kezdte szidalmazni az ellenfél híveit, de a vendégszektorban ülő három, mélán szotyolázó néző nem reagált a sértésekre. Talán azért nem, mert a trióra legalább hat biztonsági őr felügyelt…

A második félidő igazi pozitívuma az volt, hogy pályára lépett Dvéri Zsolt – hatalmas tapsot kapott a nézőktől, egyfelől azért, mert technikás futballját érthetően szeretik a drukkerek, másfelől ez volt a 350. alkalom, hogy NB I-es mérkőzésen szerepelt.

Amikor a hazaiak megszerezték a második gólt, lényegében minden fontos kérdés eldőlt, így tovább tart a Nyíregyháza vesszőfutása, de azért a fehérvári játékosok sem lehetnek nyugodtak…