Erre lehet alapozni
Nagyon szervezetten, remek harci szellemben kezdett és küzdött a magyar csapat, amely jól védekezett: a gyors indítások megakadályozásával kihúzta az orosz csapat méregfogát. Összesen négy pontot kapott ilyen játékhelyzetből, és ami legalább ilyen fontos volt, hogy a palánk alatti területeket is jól ellenőrizték a mieink az első félidőben. Megszűrték az Európa-bajnok centerkapcsolatait, és még a lepattanózásban is felvették a versenyt a magasabb hazaiakkal, ennek volt köszönhető a nagyszünetbeli hárompontos vendégvezetés.
A fordulás után az orosz csapat sokkal agresszívabb kosárlabdát kezdett játszani, és ezt nagyon megsínylette a magyar támadások folyamatossága, no meg főleg a befejezések pontossága, ám mivel ebben az időszakban is jól harcolt válogatottunk, a 27. percben még 32–30 volt az állás ide. Ezután nagy kosárínség ütötte fel a fejét vendégoldalon, kiütközött az ellenfél fizikai fölénye, így az oroszok kedvükre ziccerezhettek felállt védelem ellen is, mert sem a zónával, sem az emberfogással nem sikerült már a belső posztok védését megoldani.
A lepattanókért folytatott harc is mind egyoldalúbbá vált, és hét percig nem tudtak kosarat dobni a magyarok a negyedik negyed elején – csapatunk javára írandó, hogy továbbra sem adta adta fel, és a szerzett labdákból elért találatokkal sikerült a végére húsz pont alá kerülni. A 61 kapott pont jelzi, a védekezéssel nincs gond, de az is nyilvánvaló, hogy a 42 dobott pont nagyon kevés.
„A csapat küzdőszellemével és szervezettségével elégedett vagyok, azonban játékban, a támadások befejezésében javulnunk kell. Az egyéni teljesítményeknek kell javulni, mert ha ez párosul a most meglévő kiváló csapatszellemmel, szép eredményekre lehetünk képesek” – kommentálta a látottakat a Moszkvába „hazatérő” Rátgéber László.
