A rutinos csatár gólja mellé fiatalos lendület

A Honvéd, illetve a REAC futballistái negyven perccel a kezdés előtt vonultak ki melegíteni – ebben a pillanatban a játéktéren kétszer annyian tartózkodtak, mint a tribünön. Be kell valljuk, komolyan aggódtunk amiatt, hogy a lelátó embere néven futó rovatunkhoz nem találunk majd megszólalót… Apropó, a nézőtérre szorult Rabóczki Balázs is: noha Sisa Tibor előzetesen a kezdő tizenegybe jelölte a kapust, szegény szó szerint lázasan készülődött a mérkőzésre, így a csapat orvosa kénytelen volt keresztülhúzni a tréner számításait. A gondokat persze sebtiben áthidalták: a bevetésre készen álló Tóth Iván lépett elő első számú kapussá, Juhász Gergő pedig leülhetett a kispadra. A tizennyolc esztendős fiatalember egyébként jó ajánlólevéllel rendelkezik: egy tavalyi, mások mellett a Real Madridot és a Panathinaikoszt is felvonultató ifjúsági tornán a legügyesebb kapusnak választották. Ezúton is kívánjuk neki, hogy egyszer majd a „nagy” Real ellen is a mezőny legjobbja legyen!

Azt a hétszázát! – kiáltottunk fel az első sípszót követően, ugyanis a kezdésre legfeljebb hétszázan gyűltek össze. Már az sem lett volna nagy kunszt, hogy az összes jegytulajdonossal lejattolunk, de egyiküknek mindenképp megszorítottuk volna a kezét: George Starbuck azért repült Los Angelesből Budapestre, hogy a Honvéd–REAC bajnoki kezdőrúgását elvégezhesse. Ha hiszik, ha nem, a kaliforniai tévé-producernek ez volt a kívánsága – Dévényi Tibi bácsi élete műsorát forgathatta volna.

Van még egy jó sztorink! A rákospalotaiak kapuját az az Esterházy Mátyás őrizte, akinek vezetékneve igen jól cseng a Bozsik-stadionban. Na igen, nagybátyja, Márton tett ezt és azt azért, hogy az idén százéves Honvédnak legyen mivel büszkélkednie a centenárium alkalmával. Nos, éppen a korábbi klasszis támadó volt az – a családi legendárium szerint –, aki régebben igyekezett lebeszélni arról unokaöccsét, hogy kapus legyen, többek között azzal akarta elvenni a kedvét ettől a poszttól, hogy az előzetesen alaposan bevizezett labdával teljes erőből lövöldözött neki… A csípős, egyúttal kék és zöld foltokat okozó löketek azonban mit sem értek: Mátyás manapság is kesztyűs kézzel bánik a labdával. Hogy a kispestiek vezető góljában némiképp ludas volt, az már egy másik történet…

A hangulat Hercegfalvi Zoltán találatáig sem volt rossz, de aztán… A nézők megfogadhatták, ha már fizettek azért, hogy ezt a találkozót megnézzék, jól érzik magukat: nem hogy a szép támadásokat, de még a becsúszó szereléseket is tapssal jutalmazták. Ehhez jött még, hogy a 21 fős REAC-tábor olykor rázendített a már biztos kieső együttest éltető nótára – ebben a békebeli légkörben élmény lehetett futballozni…

A második félidőben a nemcsak jól, hanem alázatosan is futballozó Hercegfalvi Zoltánon kívül a kispesti fiataloknak jutott a legtöbb elismerés. Debreceni András a védelemben, míg Fazakas Géza és Hidi Patrik egy sorral feljebb tette kiválóan a dolgát. Különösen a két fedezet bátor játéka volt feltűnő, másokkal ellentétben mertek cselezni, kiszorított szögből kapura lőni, 30-40 méteres keresztlabdákkal próbálkozni. Ugyan nem minden alkalommal jártak sikerrel, produkciójukkal bizonyították: a jövőben bízvást lehet rájuk számítani. Igaz, ha valakinél, a nem is olyan rég még az utánpótlás-válogatott élén jeleskedő Sisa Tibornál jó kezekben vannak az ifjú tehetségek. Ha a szakember belőlük is kihozza azt, amit Németh Krisztiánékból, hétszáznál is többen tapsolhatnak majd a lelátón…