Ha Claudio Ranierit az idény végén elküldik a Juventustól, az ember talán fel sem kapja a fejét, hiszen az olasz szakvezetővel mostanában valóban zátonyra futott a csapat hajója: az utóbbi hét bajnoki mérlege például hat döntetlen és egy vereség. Az újságok sokszor megírták, az edző napjai meg vannak számlálva az egyesületnél, arra azonban – még ha fel is vetődött a lehetősége – kevesen gondoltak komolyan, hogy a trénertől a célvonal előtt két lépéssel köszönnek el. Alighanem maga Ranieri is meglepődött a döntés időzítésén, egy nappal előtte legalábbis még arról beszélt, 99 százalék az esélye, hogy a csapatnál marad.
Akárhogy is nézzük, a Jean-Claude Blanc általános igazgató javaslatára hozott vezetőségi határozat Ranieri szempontjából nagy nyilvánosság előtt, megszégyenítő szándékkal kiosztott pofonnal ér fel. Hogy megérdemelte-e, arról lehet vitatkozni, hiszen a fent említett vesszőfutáson kívül nagy bűne nem volt. Bár egyre inkább kötélen táncol, a bajnokságban harmadikként még mindig Bajnokok Ligája-főtáblás helyen áll a gárda, így a minimális (másként fogalmazva a legfontosabb) tervet teljesítheti. A BL-ben emelt fővel búcsúzott az erősebbnek tartott Chelsea-vel szemben, a kudarc miatt még a legnagyobb hangú szurkolók sem hibáztatták az edzőt. Igazán fájó bukást egyedül az Olasz Kupában élt át a Juventus (a Lazio ellen), itt azonban fel lehet hozni mentségként, hogy a három front közül kétségtelenül ennek tulajdonították a legkisebb jelentőséget.
„Nyugodt vagyok, mert tudom, hogy megtettem, amit kellett” – cáfolt rá menesztése után két nappal korábbi véleményére Ranieri, aki az Atalanta elleni döntetlen (2–2) után még azt mondogatta, nem fejezte be a küldetést, amelyre vállalkozott. Ám éppen a bergamóiak elleni mérkőzést követően tett nyilatkozat jelezte, az 57 éves szakember nincs teljesen tisztában a felelősségével és a rá leselkedő veszéllyel: mintegy vállvonogatva, majdhogynem pökhendi stílusban fejtegette, gond egy szál se, csak meg kell nyerni a hátralévő két meccset. Ha meg nem sikerül, hát így alakult, marad a negyedik hely.
Ez a fajta beletörődő, motivációját vesztett és ösztönözni képtelen hozzáállás rányomta a bélyegét Ranieri és a csapat kapcsolatára is. Amikor kívülről támadták, a hangadók nem álltak ki mellette, és az Atalanta elleni találkozón a semleges nézőnek kicsit olyan érzése volt, a játékosoknak nem is igazán fontos, hogy megmentsék edzőjük állását. (Akadt, aki humorosabban fogta fel a torinóiak csekély ellenállását: a La Gazzetta dello Sport viccrovata sérelmezte, hogy a Juventus nem tartotta be a zárt kapus meccs-rendezésre vonatkozó büntetést. Buffon kapuja végig nyitva maradt...) Ezen a ponton pedig alighanem döntő érvbe ütköztünk: az Olasz Kupa-búcsú, a BL-kiesés és a bajnoki gondok együttvéve sem rontanak annyit Ranieri megítélésén, mint a sejtés, hogy az „öltöző” kihátrált mögüle.
Jött tehát helyette a maradék két találkozóra (Siena, Lazio) felkért Ciro Ferrara, a Juventusban korábban 307-szer szereplő védő, aki a közelmúltban a klub utánpótlásszektorát felügyelte. Magát ugyan a rövid távú megbízatás miatt csak „révésznek” nevezte, ám előfordulhat, hogy a nyáron igazi hajóskapitánnyá lép elő. Rajta kívül Gian Piero Gasperinit (Genoa), Luciano Spallettit (Roma) és Antonio Contét (Bari) tartják esélyesnek a vezetőedzői posztra, végleges döntés azonban már alighanem csak a szezon végén várható.
Azt viszont már most biztosra vehetjük, hogy Fabio Cannavaro visszatér a fedélzetre. A hét eleji hivatalos bejelentés szerint egy évre aláíró, 35 éves középső hátvéd három év után evezett vissza Torinóba, ahol a szurkolók finoman fogalmazva sem várták tárt karokkal. Sokan nem felejtették el, hogy a játékos a Serie B-s száműzetés pillanataiban menekült el a Real Madridhoz – még ha a vezetők most már az egyesület részéről meghozott kényszerű áldozatról beszélnek is... –, és amikor hétfőn a Del Piero barátai–Énekesválogatott gálamérkőzésen fellépett a torinói Stadio Olimpicóban, szinte minden megmozdulását füttyszó kísérte.
„Sajnálom, hogy a drukkerek egy része fontosabbnak tartja a haragot, mint a közösen eltöltött szép éveket, de biztos vagyok benne, hogy munkámmal a legnagyobb kételkedőket is a magam oldalára állítom” – próbált sajtótájékoztatóján az árral szemben úszni az egyébként már Madridban is „öregedéssel” és fáradással vádolt Cannavaro, akit a Juventus részéről Alessio Secco klubigazgató vett védelmébe: „Ne felejtsük, hogy személyében világbajnokot igazoltunk!”
Tegyük hozzá, ilyen alapon az 52 éves Paolo Rossit vagy akár a 69. esztendejét taposó Pelét is megszerezhették volna...
