Váratlan siker, még váratlanabb kudarc

„Pályaedzőnk, Szabó Ottó azt mondja, harminc évvel ezelőtt ő szerezte a Fradi elleni finálé győztes gólját. A többiekkel még utánanézünk, igazat állít-e…” Ezt az ETO középpályása, Böőr Zoltán mondta tréfálkozva még a finálé felvezetésében, persze azt is rögtön hozzátette: Győrben mindenki tisztában van vele, hogy Dragoljub Bekvalac segítőjének már sikerült, amiről csapattársaival egyelőre csak valamennyien álmodoznak. Abban a bizonyos 1979-es MKdöntőben az ETO Palla – Szíjjártó, Pozsgai, Pásztor, Magyar – Lipót, Füzi, Onhausz – Szabó O., Glázer (Pénzes), Pölöskei (Horváth D.) összeállításban lépett pályára, és finoman fogalmazunk, ha azt állítjuk, nem a Kovács Imre által irányított együttes számított a párharc esélyesének. „Emlékeim szerint meglehetősen rossz bajnoki szereplés után mentünk a Népstadionban rendezett döntőre, szinte minden a Nyilasi Tibor nevével fémjelzett Ferencváros sikerét vetítette előre – idézte a múltat az egyszeres válogatott Szabó Ottó. – Az első félidőben egy tizenhatoson belüli helyzetet rám nem jellemző módon bal lábbal sikerült gólra váltanom, és bár a folytatásban a Fradi hatalmas mezőnyfölényben futballozott, és sorra alakította ki a helyzeteket, az eredmény már nem változott. Nagyon boldog lennék, ha edzőként is megadatna, ami játékosként sikerült, de tudom, a Honvéd rossz bajnoki szereplése ellenére két nehéz mérkőzés vár ránk. A harminc évvel ezelőtti példa is mutatja, a bajnoki és kupaszereplést ketté kell választani: a kupameccsnek mindig más a légköre, mint a harminc találkozóból álló bajnoki sorozatnak. Tavasszal idegenben még nem veszítettünk, és ez nem rossz előjel, ha előnyt tudunk szerezni a visszavágóra.”

* * *

Csábi József, a Bp. Honvéd edzője, Sisa Tibor segítője a kispestiek játékosaként csak a kispadról nézte az 1989-es döntőt (Honvéd–FTC Fodor Imre góljával 1–0), egy évvel később a Honvéd Tatabányán a Pécstől kapott ki 2–0-ra. Az egykori kitűnő védő az 1994-es fináléban lépett pályára, amikor az Üllői úton 3–0-ra nyert a Fradi. A visszavágón, amelyen a zöldek 2–1-re nyertek, már nem kapott szerepet). A BVSC-be igazolt, és az 1996os döntő első felvonásán az ő góljával verték meg a Honvédot. „A visszavágón letelt a rendes játékidő, Puhl Sándor pedig hoszszabbított – mondta Csábi József. – Már azon gondolkodtam, milyen furcsa lesz a Bozsik-stadionban ellenfélként átvennem a kupát, amikor a Honvéd pillanatok alatt két gólt szerzett… Szóval nincsenek kellemes emlékeim a döntőkről, de reménykedem, hogy ez most megváltozik.” Az edző is azok közé tartozik, akik szerint az egymeccses döntő sokkal hangulatosabb: a semleges pályán játszott találkozók mindig emlékezetesebbek azoknál, amelyeken oda-vissza vágós alapon hirdetnek győztest. „Kivételes alkalom, hogy futballistaként valaki a döntőben játszhat, ezért azt várom, mindenki összeszedi magát, és a maximumot nyújtja. A döntő az egész éves kupateljesítmény ünnepi befejezése. Remélem, megnehezítjük a Győr dolgát, és az első meccs után maradnak győzelmi esélyeink a visszavágóra.”