Szégyen a köbön

Valami elszabadult Szombat helyen a vasi megyeszékhely férficsapatának tavalyi bajnoki címe óta. Akkor fennállása legjobb eredményét érte el a Falco KC, de ennek elméletileg nem kellene összefüggnie azzal, hogy megváltozott a szurkolói magatartás. Márpedig megváltozott: addig jó értelemben véve egy volt a sok közül a sárga-feketék B-közepe, ám azóta a legagresszívabbá vált – eleinte csak verbálisan, aztán az utóbbi időben tettlegesen is. Már a Magyar Kupa saját rendezésű négyes döntőjén is félelmetes volt, ahogy a vélt vagy valós játékvezetői tévedések után szinte percenként döntögették be a pálya melletti reklámtáblákat a feldühödött drukkerek, majd a május 8-i, Albacomp elleni bajnoki negyeddöntő kis híján botrányba fulladt – nem lehet tehát azt mondani, hogy meglepetésként hatott a szombati tömegbunyó.

Amelynek során minimum fél száz illetéktelen jutott be a pályára…

A jelenleg mindössze négy aktív nemzetközi minősítésű játékvezetőnk közül kettő is jelezte korábban – a szombathelyiek Pécs ellen simán elbukott kupafináléja után –, hogy nem szeretne több Falco-mérkőzést vezetni, így egyre szűkösebb a keret, amelyből válogatni lehet, ha a címvédőről van szó. Sajnos eleve nincs sok karizmatikus egyéniségű, kellőképpen elismert és erélyes sípmesterünk akkor, amikor egy várhatóan forró hangulatú rangadó küldése kerül szóba, és ezek után lehet, hogy tovább csökken a választék. Itt van például Király László, a botrányos véget érő Falco–Atomerőmű meccs második játékvezetője, aki nem úszta meg szárazon a tumultust: az ő helyében minimum elgondolkodna ezen az ember. Véleményét azonban nem adhatjuk közre, mert nem kapott engedélyt a játékvezetői bizottság elnökétől, hogy nyilatkozzon.

Nyilatkozott viszont az affér egyik elindítója, az amerikai Michael English, akit a játékvezetők Kálmán László ellökéséért kiállítottak, és akire aztán a kispadról valósággal rárepült a csapatkapitányát ért atrocitásért elégtételt venni akaró Lakatos Péter. Ezen a ponton szabadultak el az indulatok, mindenki csépelt mindenkit, a felvételből csupán ennyit lehet kihámozni. Az ASE amerikai irányítója egy nappal a történtek után sem volt túl lelkes, amikor szombathelyi kollégájáról, illetve a vele való incidensről kérdeztük: „Amikor legutóbb játszottunk velük, Kálmán képen törölte egyik játékostársamat, de az illetékesek közül nem vette észre senki. Most a fault közben oldalba könyökölt, én pedig nem löktem el, csak hanyatt vágta magát. Nem szimpatikus játékos, nem is olyan jó, azt sem értem, hogyan viselkedhet így. Fogalmam sincs, a szövetség milyen ítéletet hoz.”

„Faultolt engem, nem akarta elismerni, nehezményezte, keménykedett, én pedig védtem magam, ez igaz, mert korábban kétszer-háromszor is elvette a labdát úgy, hogy nem fújtak. Most fújtak – így a másik főszereplő, Kálmán László, a Falco ikonja, aki előzőleg két technikait is kapott. – A földre kerültem, amikor ellökött, és már csak azt láttam, hogy a két csapat tagjai egymásnak esnek. Nem hiszem, hogy erre szükség lett volna… Vezettek nyolc ponttal, hátravolt harminc másodperc, lényegében már megnyerték a mérkőzést. A játékvezetők is nagyban hibásak abban, hogy elfajult a helyzet. Döntő szituációkban a mi játékosaink technikait kaptak vagy sportszerűtlen hibát, ők meg letámadhatták a bírót, és az edzőjük is bejött a pályára. Szerintem a két csapat játékosai nincsenek rosszban egymással, ezek az indulatok nem voltak benne a mérkőzésben.”

Végezetül a félbeszakadt csata szomorú hozadéka (amelynek nincs köze a verekedéshez): Mészáros Zalán, a paksiak rutinos irányítója számára valószínűleg véget ért az idény, mert eltörött egy csont a kézfejében. Röntgen, gipsz, műtét – Mészáros aligha játszhat már az évadban, hiszen csupán mintegy három hét van hátra a rájátszás küzdelmeiből. Sokat csökkent ezzel Dzunics Braniszlav rotációs lehetősége, az ASE vezetőedzője ráadásul a térdét fájlaló Gulyás Róbertet is csupán „csökkentett értékű” harcosként tudja csatába küldeni.