Pár percre Nyugattól

Mivel a Sahtar Doneck múltja korántsem olyan dicső, mint a szerdai rivális Werder Bremené, az UEFA-kupa-döntő kapcsán érdemes az ukrán bányászcsapat jelenével foglalkozni. Bár, ha jobban belegondolunk, és számba vesszük a közelmúlt történéseit az európai kupaporondon, a jelenkor tanulmányozása nem csupán a Sahtarhoz köthető, elvégre a második számú kontinentális kupasorozatban a doneckiek lehetnek a harmadik kelet-európai győztesek 2005 óta. Említett esztendőben az orosz CSZKA Moszkva jutott a csúcsra, tavaly „honfitársa”, a szentpétervári Zenit, most meg itt a lehetőség, hogy a sorozat utolsó kiírását (jövőre már Európa-liga néven fut) a torna történetében először ukrán együttes nyerje meg, ha már a 2008–2009-es idény úgyis az ukrán csapatok előretöréséről marad emlékezetes. A legjobb 16 között három (!) klub, a Sahtar, a legendás Dinamo Kijev, valamint a Metaliszt Harkiv képviselte a 2012-es Európa-bajnokság társrendezőjét. Vagyis ebből, no meg az imént említett, 2005 óta tartó kelet-európai felemelkedésből kiindulva jó irányba halad a földrész futballja.

Mit értünk jó irány alatt?

Amikor 2007 januárjában Michel Platini helyet foglalt az UEFA elnöki székében, tervei között szerepelt, s ezt nyomatékosan hangsúlyozta, hogy lehetőség szerint igyekszik eltüntetni vagy legalábbis drasztikusan szűkíteni a szakadékot Nyugat-, illetve Kelet-Európa élcsapatai között. Az eredmények tulajdonképpen a francia sportvezető törekvéseit igazolják, bár az is igaz, hogy a Bajnokok Ligájában tapasztalt nyugati hegemónia láttán az „adjuk oda a kicsiknek az UEFA-kupát” tétel érvényesülését fedezhetjük fel. Ami persze nyilván nem igaz, csak furcsa, hogy egy szinttel feljebb, a BL-ben a Lokomotiv Moszkva 2003–2004-es menetelése óta nem bukkanunk kelet-európai csapatra az egyenes kieséses szakaszban...

A miértet aligha lehet az anyagi forrásokban rejlő különbségekre fogni, ennek meglátásunk szerint egyszerűen emberi okai vannak. Mint például a tapasztalatlanság, a 2008–2009-es BL-idény kapcsán pedig a koncentráció vagy éppen a megfelelő erőnlét hiánya. Több mint beszédes adat például, hogy a Sahtar BL-csoportkörben kapott hét gólja egyaránt a 73. perc után született – négy a 80. percet követően –, miközben a másik ukrán együttes, a Dinamo Kijev négy kapott góljából három a 85. perc után.

„Még mindig a tanulási fázisban vagyunk, de az biztos, hogy az ukrán futball virágzóban van – állapította meg büszkén Szerhij Sztorozsenko, az Ukrán Labdarúgó-szövetség alelnöke. – Akárhogy is végződjön az UEFA-kupa-döntő, számunkra ez az idény maga a csoda. Az európai sikerek jelentős hatással voltak, illetve vannak bajnokságunkra, emelkedik a nézőszám, egyre több a televíziós közvetítés, nem beszélve a szponzorok befektetési kedvéről. És biztos vagyok benne, hogy messze még az út vége.”

A Sahtaré azonban elérhető közelségben van, már ami a klub első európai trófeáját illeti, és jól behatárolható, kik tehetnek a legtöbbet érte: a brazilok. A korábban Brandaót (Marseille) és a válogatott Elanót (Manchester City) is foglalkoztató doneckiek a Fernandinho, Ilsinho, Jádson, Luíz Adriano, Willian ötös fogattól várhatják a csoda beteljesítését, egyszersmind ez az az öt futballista, akit a siker érdekében semlegesítenie kell a Werdernek. A brazil befolyás ugyanis óriási hatással van a Sahtar eredményeire: a Bajnokok Ligájában és az UEFA-kupában eddig szerzett 11, illetve 12 gólból összesen 18-at, vagyis a 23-as össztermés 78.27 százalékát vállalta magára a dél-amerikai különítmény, Jádson hetet (a BL-ben 4, az UEFA-kupában 3), Fernandinho hatot (2, 4), Luíz Adriano és Ilsinho kettőt-kettőt (0, 2, illetve 1, 1), Willian egyet (1, 0).

E jelentős külső segítséget tapasztalva pedig felvetődhet a kérdés, hogy a fejlődésben mekkora szerepük van az ukrán labdarúgóknak, de mivel a legutóbbi világbajnokságon a negyeddöntőig masírozott a válogatott, nincs mit megmagyarázni, s egyelőre megcáfolhatatlan, hogy a jövő arrafelé tényleg elkezdődött.