Mennyi esélyt lát rá, hogy a hét végén mégis elutazik Le Mans-ba?Mennyi esélyt lát rá, hogy a hét végén mégis elutazik Le Mans-ba?
Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, hiszen folyamatosan zajlanak a tárgyalások, de nem lenne sok értelme ilyen stresszes állapotban motorra ülni. És ezt úgy mondom, hogy aki ismer, tudja, az életem a motorversenyzés.
A helyzete nem éppen irigylésre méltó.
Tényleg elég kellemetlen a szituáció, de a döntést meg kellett hoznunk, mert úgy éreztem, ez így nem mehet tovább. Huszonnyolc évesen vagyok annyira érett, hogy átlépjek a kisebb problémákon, de ez már nekem is sok volt, és mivel két-három hetente kétszázhetvennel száguldok a világ különböző pályáin, nem akartam kockáztatni testi épségemet. A családommal és a menedzseremmel, Stefanóval közösen határoztunk így.
Rizikós döntés – többféleképpen elsülhet.
Tudjuk, és felkészültünk rá. Nem akartuk megbántani Aspart vagy a támogatóit, de olyan helyzetbe kényszerítettek, amilyenben nem tudok versenyezni. Pedig az elmúlt két évben nem volt semmi gond – idilli nyugalomban motorozhattam. Mi most is kerestük a kompromisszumos megoldást, de nem sikerült megtalálni. Szerintem nem normális, hogy például Katarban az első edzés előtt még mindenféle, versenyt nem érintő témákról tárgyaltunk, este meg már edzés… Más kérdés, hogy a bosszúság arra sarkallt, hogy megmutassam, mit tudok, és megnyertem az edzést, de hosszú távon ez nem működhet.
Mi lesz most?
Stefano elutazott Le Mans-ba, ő képviseli az érdekeimet a tárgyalásokon. Száz százalékig megbízom benne, mert a legjobbat akarja nekem, és bár rövid távon vannak gondok, hosszú távon rendben leszünk. Személyes támogatóim kitartanak mellettem, ez sokat jelent.
Hány százalék esélyt lát rá, ha Le Mans-ban nem is, Mugellóban már motorra ül?
Erről egyelőre nem beszélhetek. A pénteki sajtótájékoztatón viszont már a jövőről is szó lesz. A lényeg, hogy van B-tervünk…
