Nyugodt lelkiismerettel

Lát még esélyt a bajnoki cím megszerzésére?Lát még esélyt a bajnoki cím megszerzésére?

Hogyne – mondta nagyon határozottan Szentes Lázár, az Újpest vezetőedzője. – Ha nem így gondolnám, nem itt lennék. Ennek a bajnokságnak még nincs vége.

Pedig sok újpesti drukker már nem nagyon hisz az aranyéremben…

Amíg matematikai esély van, addig tilos feladni, és addig kötelességünk mindent megtenni, én legalábbis ennek szellemében dolgozom, és ezt mondom a játékosaimnak is. Az bizonyos, hogy vasárnap már sokkal tisztább lesz a kép.

Kívülről úgy fest, a tavasszal eddig nem remeklő Paks elleni vereséggel elszálltak a remények.

Magam pedig belülről másképp nézem. Ez az egész csak hit, bizalom és önbizalom kérdése. Nekem az a feladatom, hogy a rendelkezésre álló játékoskeretből a maximumot kihozzam. Elhiheti, hogy mindent megteszünk, hogy felkészüljünk arra, ami rajtunk múlik, de vannak olyan tényezők, a véletlenek, amiket nem befolyásolhatunk, ilyen például egy rossz bírói döntés, egy kihagyott helyzet.

Az előző négy bajnokin szerezhető tizenkét pontból négyet gyűjtött be az az Újpest, amelyet a körülményei, a játékoskerete alapján az első számú magyar futballcsapatnak tartanak…

Közismert, hogyan alakultak az eredmények. Nézze csak meg, kik voltak a pályán, amikor kikaptunk, vagy egyenlített az ellenfél. Sajnos annyira nem vagyunk erősek, hogy bizonyos kulcsjátékosaink hiányát elviseljük. Igen, ez egyfajta üzenet azoknak is, akik e játékosok helyén szerepet kaptak.

Ha már itt tartunk: pénteken Rajczi Péter és Kabát Péter bizonyosan nem játszhat.

Ennek ellenére úgy készülünk, hogy megszerezzük mindhárom bajnoki pontot.

És ha már a kulcsemberek: az eddig meghatározónak tűnő Mario Bozsics az utóbbi két mérkőzésen nem kapott szerepet.

Úgy éreztem, frissíteni kell a középpályán, és más típusú játékost tettem oda, a védelemből Korcsmár Zsoltot toltam feljebb. A szigorúan vett szakmai okai megvannak, hogy nem volt kezdő, az az ő pechje, hogy a Vasas és a Paks elleni meccsünk úgy alakult, hogy menet közben nem tudtam becserélni.

A Honvéd ellen tíz emberrel három nullára megnyert meccs során mondta Tisza Tibor: annyiszor fordítottak vagy nyertek nehéz helyzetben, emberhátrányban, hogy erkölcsi győztesnek tekinthető az Újpest. Korábban csapatának valóban nagyon erős mentális ereje volt...

…van…

Van? Mintha elillant volna, hiszen azóta négy mérkőzésből csak egyet nyertek meg.

Látja, erről is másképp vélekedünk. Az MTK vezetett ellenünk, mi fordítani tudtunk, volt bennünk tartás, még ha a végén ki is kaptunk. A Vasas ellen gyorsan emberhátrányba kerültünk, az ellenfél szerzett vezetést, mégis győzni tudtunk, szóval a lelkierőnk szerintem nem tűnt el. A Paks elleni mérkőzés valóban nem sikerült.

Az MTK elleni kudarc azért lehet fájó, mert a kupából is a kék-fehérek ejtették ki csapatát, ráadásul úgy, hogy a második mérkőzés elején összesítésben már három gól előnye volt az Újpestnek…

Az valóban egy olyan egyedi és senki által meg nem ismételhető bukfenc volt, hogy arra alig van szakmai magyarázat. Ha százszor játszanánk az MTK-val háromgólos előny birtokában, kilencvenkilencszer mi jutnánk tovább…

Kérdés, ez vigasz-e a szurkolóknak? A bajnoki cím egyre messzebb van…

A tavaszt majd a bajnokság végén értékeljük. Mi úgy vágtunk neki az évnek, hogy mind a három sorozatot nyerjük meg.

De nagyon úgy fest, egyik sem jön össze…

És ha így lesz? Nincs kizárva, hogy már pénteken véglegessé válik, hogy a második helyet nem vehetik el tőlünk, és indulhatunk az Európa-ligában. Ez ön szerint kudarc?

Az én véleményem talán mellékes, de ezzel a kerettel ebben a bajnokságban sokak szerint valamit illett volna nyerni…

Ha arra gondol, felkészültem arra, hogy a kapu mögött rákezdenek: „Szentes, takarodj!”. Úgy vagyok ezzel, ha mindent megtettem a csapatommal azért hét közben, hogy a lehető legjobban szerepeljünk a meccsen, nyugodt a lelkiismeretem. Mielőtt kérdezné: nyugodt vagyok.

És miért van az, hogy önt sokan kitűnő edzőnek, de nehéz embernek tartják?

Mit ért azon, hogy nehéz? Semmi gondom a játékosaimmal, ha valakivel mégis van, annak megmondom a szemébe. Valamennyire mindenhol alkalmazkodni kell, így én is változom, de van egy stílusom, egyéniségem, ami talán tolerálható. Sokan mondják, hogy nem látnak mosolyogni, pedig én sokat nevetek, csak megfelelő társaság kell hozzá. Szerintem nem vagyok deviáns…