Itt a vége, fuss el véle!

„Colorín, colorado, esta Liga...”

A Marca internetes kiadása vasárnap a spanyol mesék hagyományos befejezésének átköltésével indította a főoldalát, és valóban: „Itt a vége, fuss el véle, a bajnokságnak.” Ugyan a Real Madrid négy forduló alatt még ledolgozhatja hétpontos hátrányát, a szombat esti díszelőadás után senki sincs, akiben szemernyi kétség is maradt a Barcelona bajnoki címének jogosságát illetően.

A történelmi mélységeket emlegető madridi lapoknál sokkal jobb a hangulat a barcelonai sajtótermékeknél, az El Mundo Deportivo az eksztázis, a hatos szám (seis) és a tények segítségével az alábbi címlapot kreálta: „ExtaSeis. Gránátvörös-kékben a liga”, a katalán Sport csak „Igen, igen, itt vannak a bajnokok!” címig merészkedett – a Madridból hazatérő hősöket hajnalban fogadó szurkolóhad legnagyobb gyönyörűségére. És most senki sem háborgott azért, mert Piqué újra DJ-t játszott a hazafelé tartó repülőn, és Lluis Llach, valamint Madonna slágerei mellett a Queen örökzöldje is bekerült a lejátszóba. Mert tényleg ők a bajnokok, és hagyjuk meg a reménykedést az elvakultaknak.

„Vétek lenne, ha a szurkolók ennél többet követelnének tőlünk – mondta a találkozó után a Barca-mezben első spanyol élvonalbeli gólját szerző Piqué. – Szerintem a hat kettő szinte mindenkinek megnövelte az adrenalinszintjét. Történelmi eredményt értünk el.”

Utóbbi állításával annyiban vitatkoznánk, hogy a legnagyobb különbségű idegenbeli Real-verés továbbra is a Johan Cruyff-féle Barcelonáé (összességében meg az Athletic Bilbaóé), viszont a mostani gárda az első gránátvörös-kék együttes, amely hat gólig jutott a Bernabéu-stadionban.

És ezzel tényleg eljutottunk odáig, hogy lassan helyet kell keresnünk ennek a csapatnak minden idők legjobb Barcái, spanyol gárdái, sőt a világ legjobb klubcsapatai között. Igazából a várható rekordhalmozás, illetve a Bajnokok Ligája és a Király-kupa esetleges megnyerése (a Primera Divisiónnal már tényleg nem érdemes foglalkozni) mutathatja meg, hova is tartozik. Ha összejön a tripla, illetve a csúcsdöntögetés, a közelmúltban a világ legjobb klubcsapatának megválasztott, 1999-es Manchester United első helye is veszélybe kerül. Merthogy nem akármilyen rekordokat javíthat meg Pep Guardiola alakulata.

A Real Madrid 1989–1990-es idényben összehozott 107 gólos csúcsa, illetve a 102-es klubrekord alighanem a múlté lesz, elvégre még négy meccs vár a társulatra, és az abszolút spanyol pontrekord is az újkori Dream Team áldozata lehet. A katalánok most járnak 85 pontnál, a klubcsúcs 90 (furcsa módon 1997-ben az sem volt elég a bajnoki címhez), a spanyol rekord pedig 92 – két győzelemmel mindkettő eltűnik az örökranglisták éléről. Persze van, ami már lekerült onnan: a 13 idegenben aratott siker (egyelőre holtversenyben az Atléticóval, amely az 1995–1996-os szezonban 21-ből nyert ennyit), a vendégként zsinórban megnyert kilenc találkozó is már spanyol rekord, míg a minden tétmérkőzést figyelembe véve elért 146 gól klubcsúcs (143 volt a korábbi legjobb, az 1959–1960-as, illetve az 1996–1997-es idényből).

Leginkább mégis a frontvonal teljesítménye lenyűgöző. A Real Madrid kiütéséhez négy góllal hozzájáruló Samuel Eto’o, Lionel Messi (2 gól), Thierry Henry (2) hármas minden tétmérkőzést figyelembe véve már 94 gólnál (Messi: 36, Eto’o: 32, Henry: 26) jár, a Primera Divisiónban meg 69-nél. Az utóbbi azért is fontos, mert a liga eddigi legjobb támadótriója sem jutott 66-nál tovább. Márpedig az nem volt kézlegyintéssel elintézhető hármas, Puskás Ferenc (28), Alfredo Di Stéfano (21) és Luís del Sol (17) alkotta, méghozzá a Realban, az 1960–1961-es évadban.

Ők mindannyian BEK-győztesek. A mai hármasból Henry még nem az. Talán már csak egy hónapig.