A Premier League nyomában

„Nem szégyen a sikeresebbtől tanulni” – hangoztatták néhányan az olasz egyesületek európai botladozását (korai Bajnokok Ligája- és UEFA-kupa-búcsú) az angol csapatok szárnyalásával (három BL-elődöntős gárda) összevetve. S úgy fest, a tanács meghallgatásra talált: Itáliában az élvonalbeli klubok képviselői elhatározták, hazájukban meghonosítják a szigetországi mintát, létrehozzák saját „Premier League”-jüket.

A terv lényege, hogy az első osztály egyesületei függetlenednek a Serie B klubjaitól, és az önálló liga lehetővé teszi a televíziós jogok értékesítéséből befolyó pénzek koncentráltabb elosztását, valamint a személyi döntések problémamentesebb megtárgyalását. A Lega Serie A 2010 júliusától kezdené meg működését, addig pedig bőven jutna idő a részletek tisztázására. A javaslatot viharos ülésen tizenkilenc Serie A-s egyesület megszavazta (a kieséstől fenyegetett Lecce ellenszavazattal élt), az új szervezet elnökévé Maurizio Berrettát választották meg.

„A feladat világos – jelentette ki a korábban újságíróként dolgozó elöljáró. – Fel kell építenünk egy új első osztályt. Ennek számos módja lehet, biztos vagyok benne, hogy az előttünk álló tizenkét hónap elegendő lesz a koncepció valóra váltásához.”

A történet szépséghibája, hogy az ötlet nem csak (sőt megkockáztatjuk: elsősorban nem) amiatt került előtérbe, mert a Premier League évek óta kiválóan működő rendszere ámulatba ejtette az olaszokat, sokkal inkább azért, hogy a Serie A és a Serie B klubjai között régóta tartó viszálykodás nyűgjétől megszabaduljanak a nagyok. Védelmükben azért jegyezzük meg, valóban furcsán veszi ki magát, ha mondjuk a BL-címre törő Internazionale fejesei-nek hónapokon át a Salernitana vezetőivel kell alkudozniuk, hogy a televíziós pénzek tekintetében közös nevezőre jussanak.

Mondani sem kell, a másodosztályú egyesületek felháborodással vették tudomásul, hogy a jövőben nem lehetnek tűzközelben, és a liga jelenlegi elnöke, Antonio Matarrese sem rajongott az újításért: „Szomorú nap ez az olasz labdarúgásban. A fejleményekről csak annyit: a családot gyakran a gazdagok teszik tönkre, a pénz könnyen megszédíthet egyeseket.”