Kredencfiók

„Azt a kirelejzumát, hagyjuk már ott őket a francba!” – dühöngött Tóth „Prücsök” valamelyik budapesti pálya vörös salakos porát nyelve, miközben a maga kecses száz kilójával éppen egy földrengésszerű becsúszás után tápászkodott fel. Tóth „Prücsök” egyébként leginkább arról ismert a fővárosi amatőr futballban, hogy csapata van, s mint ilyen bolond, évi háromszázezer forintot dob ki a kredencfiókból a spórolt pénzéből – csak úgy… A hétköznapokon nyakkendős, öltönyös menedzser, a hétvégeken valamelyik kerületi futballpályán levegőért kapkodó hobbifutballista egyszer a fejébe vette, hogy bajnokságot szervez, kiszakadva a szövetségből, azzal csábítva magához a klubokat, hogy csak a pályabérlést és a játékvezetőket fizessék, a hatmeccses forduló egy helyszínen, egy nap alatt megrendezhető reggel nyolctól este nyolcig. Az ötlet lényege az volt, hogy egyesületenként ne kelljen végre kidobni az ablakon sok százezer forintot, csak azért, hogy a maguk öröméért játszó amatőrök eltartsanak egy teljes hivatali apparátust.

„Mi a túróért fizetünk?!” – szokta volt „Prücsök” feltenni a világegyetemben egyedülálló módon csak szombat és vasárnap délelőtt kapásból megválaszolható kérdést, amikor kiderült, hogy a meccsre mindenki megérkezett, s szépen beöltözött dresszbe, sípcsontvédőbe, csak a spori nem…

A helyzet, kérem szépen, a következő: lapunkban arról írunk, hogy Csongrád megyében két csengelei futballrajongó üzletember nem várt tovább, s megalakította a maga nagypályás fantombajnokságát, amelyben nincsenek horrorisztikus költségek, nem hiányzik sem játékos, sem bíró, van labda, szögletzászló, háló a kapukon, és az egész olyan, mint amilyennek az amatőrfutballnak lennie kell. Sőt van igazi kunszt is a játékban: arrafelé két bíró vezeti a meccseket, az egyik térfélen az egyik sípol, a másikon a másik – szögletrúgásnál pedig szépen felfutnak segíteni a kollégának.

Így is lehet. Igaz, a fantombajnokságból se feljutni, se kiesni nem lehet (lám, ezért kell a hivatalos sorozat is), ellenben rengeteget lehet spórolni, megye hármas szinten csapatonként évi félmillió forintot.

Hogy Tóth „Prücsök” meddig bírja, nem tudom – ezen a hétvégén is nyeli valahol a salakport –, csupán azért szurkolok, hogy neki, a csongrádiaknak és még sok tízezer másik fanatikusnak ebben a csúf világban maradjon ereje áldozni az amatőr futball oltárán.

Mert az igazi labdarúgás velük, pontosabban az ő kredencfiókjuknál kezdődik…