Ó, Kanada!

A Montreal 1993-as Stanley-kupa-győzelme óta 14 idényt rendeztek meg (a 2004–2005-ös szezon ugyebár elmaradt) kanadai végső győzelem nélkül, ami a leghosszabb ilyen sorozat az NHL történetében. Korábban feleilyen hosszú betlisorozatuk sem volt a juharleveleseknek, az 1936 és 1942 között eltelt hat esztendő volt a legtöbb, amikor csak az egyesült államokbeli gárdák nyerték el a Lord Stanley of Preston nevét viselő trófeát. Ebben az idényben a hat, NHL-ben szereplő kanadai gárda közül a Toronto, az Ottawa és az Edmonton be sem jutott a rájátszásba, és nagyon úgy tűnik, hogy a következő körben már csak egy klub marad állva. A St. Louis ellen 3–0-ra vezető Vancouver továbbjutását már-már borítékolni lehet, míg a Calgary és a Montreal veszélyes zónába sodródott. A legutóbbi játéknapon mindkét gárda 0–2-vel várta ellenfelét. A Flames a Chicagót fogadta, és a két idegenbeli vereség után hazai jégen 4–2-re nyerni tudott. Az alapszakaszban játszott meccseiket is számítva ez volt a hetedik találkozásuk az idényben, és először nyert a Flames, amely története során még sohasem tudott megfordítani párharcot 0–2es állásból. Most legalább visszaszerezte a reményt. A Montrealnak ez sem sikerült a Boston ellen, a harmadik összecsapást is elbukta, és ezzel a teljes csőd szélére sodorta Kanada keleti osztagát. A legutóbbi játéknap harmadik meccsén a két hazai vereséggel kezdő Washington idegenben vágott vissza a New York Rangersnek. Az első meccsen többször hibázó Jose Theodore kapus helyére beállított Szimeon Varlamov második találkozóján is remekül védett (az előző, 1–0-s vereség nem rajta múlt), megfogta a Rangers összes (33) lövését. Ezúttal a támadók is felnőttek mellé, Alekszandr Szjomin két gólt szerzett, valamint Brooks Laich és Tom Poti is betalált. Alekszandr Ovecskin, az alapszakasz gólkirálya még nem lőtt gólt, de Szjomin mindkét találatát ő készítette elő. Ha a gólgyártást is elkezdi, a Rangersnek korai előnye ellenére is nehéz lesz kiharcolnia a továbbjutást.

Eredmények a 14. oldalon