tudatában nagy szó. A helyiek a bevonulásnál még az oroszokat éltették – különösen amikor feltűnt Ilja Kovalcsuk, az Atlanta szupersztárja – a második etap közepén viszont mintha átálltak volna. Aztán amikor egy kettős emberhátrányt is sikerül kivédekezni – nem is akárhogy, a meccs felénél az addig parádézó Szuper Leventét felváltó Hetényi Zoltánnak még védenie sem kell… – egyértelműen elnyerjük a sierre-i hokifanatikusok szimpátiáját.
A magyar csapatnak szól a taps…
Meg is jön az önbizalom, Ladányi amolyan „ladányis” sistergőt ereszt el, s csak a felső kapuvas menti meg Ilja Brizgalovot a magyar góltól. Szép lett volna, de sebaj: húsz perccel a vége előtt csak 3–0 az eredmény, ezzel előre, látatlanban kiegyeztünk volna. Különösen úgy, hogy Pat Cortina szövetségi kapitánynál ezen meccsen igazából csak a Peterdi Imre, Vas Márton, Ladányi Balázs támadótrió összetétele fix, a többi sornál variál, próbálkozik.
Hiába no, péntekig, a szlovákok elleni első vb-meccsig dönteni kell.
A harmadik harmadban már olyan is előfordul, hogy – ilyet se látott még a világ – egyszerre három magyar center van a jégen, ki tudja, talán éppen ebből sül ki valami jó. Az oroszok persze gyaníthatóan ebből mit sem érzékelnek, ők – pedig láthatóan nem szakadnak meg – élvezik a játékot, és biz’ isten mi is élveznénk (na jó, egyszer-egyszer óvatosan tapsolni csak szabad, nem?), ha nem épp a Cortina-csapat lenne velük szemben a jégen.
Aztán eljön a nagy pillanat: a 45. percben az orosz harmadban Benk András elé kerül a korong, s amíg az orosz kapus eldönti, hogy kivetődjön (megtehette volna), vagy bent maradjon, a fehérvári begyömöszöli a pakkot a kapuba.
Gól!
16 521 nap után ismét magyar gól az orosz kapuban…
Ha nem is – Ludas Matyi módjára – háromszor, csak kétszer verik ezt vissza az oroszok – a másodikat kettős emberelőnyből, amiért reggelig hálálkodhatnak a játékvezetőknek – s ezzel 5–1 a vége, ami ugyan vereség, de azért nagyon jó. Sőt tisztes – elvégre az aktuális világbajnoktól kaptunk ki: 45 évvel ezelőtt 19–1 volt, most csak 5–1.
Micsoda különbség! – de tényleg, és nem csak a 16 521 nap miatt…
