A peremember szárnyakat kapott!

nyújtotta élmény mellett. Ma gyar szemnek meglehetősen szokatlan ez az impozáns létesítmény, és hogy mennyire 21. századi itt minden, pontosan jellemzi, hogy amint levonultak a játékosok, hirtelen „munkához látott” az egész játékteret behálózó öntözőrendszer. Sőt pályamunkások indultak bevetésre, kezükben vödörrel és szúróeszközzel, amellyel az amúgy tökéletes gyepszőnyeget „renoválták”. Úgy tűnt, mintha a derék atyafiak aranyat keresnének.

A szurkolók persze szeretnék, ha a futballisták tennék ugyanezt, de erre alighanem még várniuk kell a pazar arénában…

A félidőben többen is felvetették, micsoda átalakuláson ment át télen az ekkor már vezető győri csapat. Kilenc új futballista került az ETO-hoz, ebből nyolc külföldi, s nem is akárkik, hatan hazájuk válogatottjában is szerepeltek már. Ehhez képest az MTK ellen pályára lépő zöld-fehéreknél egy, azaz egy új fiú kapott helyet a kezdőcsapatban. Ott volt viszont Bojan Brnovics, aki valamiért nem élvezte Dragoljub Bekvalac bizalmát, és eddig jobbára a fakóban próbált bizonyítani több-kevesebb sikerrel.

Ám ez az este egyértelműen az övé volt, a régi győrié, nem pedig a télen idecsábított „sztárigazolásoké”.

„Még az sem volt biztos, hogy játszom – fújt egy nagyot a lefújás után a meccs hőse. – A mérkőzés elején alig támadtunk, az MTK irányított, és eszembe sem jutott, hogyan lesz három helyzetünk, nemhogy három gólunk…

Az első találatom felszabadított, önbizalmat adott, a csapat is lábra kapott, majd a második félidőben már minden bejött.

Nagyon boldog vagyok, fontos siker volt ez a számunkra.”

Ami érdekesség: kedden ugyanitt ugyanez a két csapat feszül majd egymásnak a Magyar Kupa elődöntőjében, s gyaníthatóan az a kilencven perc legalább ennyire fontos lesz (ha nem fontosabb…), mint ez a péntek esti randevú: a kupasikerre áhítozó csapatoknak remek erőfelmérő volt a bajnoki összecsapás.

Tabella az 5. oldalon