Még szabad a pofon!
A patópálos szemlélet, az „Ej, ráérünk arra még!” messze elkerüli a magyar futsalválogatott környékét is; lőtávolságba került a januári, hazai rendezésű Európa-bajnokság, ezért egy perc vesztegetnivaló idő sincs. A felkészülés rohamtempóban folytatódik, s miközben a tavaszi napsütés a szabadba csalogat, Kozma Mihály szövetségi edző és csapata a Körcsarnokban edz, hogy rangos nemzetközi futsaltornával (Brazília, Horvátország, valamint Szlovákia legjobbjai ellen) tegyen pontot a közös munka első szakaszának végére.
„Az első félévet még azzal töltöttük, hogy új csapatot építettünk – utalt az elmúlt hónapok legfontosabb feladatára Kozma Mihály. – A kiválasztás időszaka a három mérkőzés után lezárul. Felmértük a számításba vehető labdarúgók képességeit, a torna végeztével összeállított bő keretbe nehéz lesz később bekerülni. Két újoncot még kipróbálok: Szűcs Richárd és Kovacsics Károly készül velünk, utóbbi nagypályás élvonalbeli múlttal büszkélkedik, és ha vállalja a kemény munkát, a kihívást, elfogadja a módszereimet, ő is csatlakozhat hozzánk.”
„Szerencsére Madarász János és Tóth Szabocs sérülése szépen javul – utalt a keretbe visszavárt „futsalisták” állapotára Gyurcsányi Zsolt, a Székelyudvarhelyi SK játékosa. – Időbe telik, mire összecsiszolódik a csapat, így a próbálgatás időszakát érdemes gyorsan lezárni. A játékhoz elengedhetetlen, hogy ismerjük egymás gondolatait is; a tizennégy tagú keretnek mielőbb körvonalazódnia kell.”
Noha a világbajnok brazil, a miénknél csapatépítésben előrébb tartó horvát, valamint a velünk egy súlycsoportba tartozó szlovák válogatott ellen sem várható sétagalopp a Körcsarnokban, Gyurcsányi Zsolt az önbizalomszerzés helyett ezúttal fontosabbnak tartja, hogy még idejében fény derüljön a formálódó magyar együttes hiányosságaira.
„A tanulófázisban tartunk, nem szégyen a jobbaktól ellesni ezt-azt” – érvelt a játékos.
„Hetedik esztendeje vagyok szövetségi edző, és mindig ragaszkodtam hozzá, hogy erős ellenfelekkel mérjük össze tudásunkat – vette át a szót Kozma Mihály. – Nem esünk abba a hibába, hogy gyengébb csapatok elleni győzelmekkel ámítjuk magunkat. Inkább most kapjunk pofonokat, mint később, az Európa-bajnokságon, amikor már nincs idő felocsúdni.”
