De hol van Lipcsei Péter?

Tökmag, szotyi, csoki, cukorka, üdítő, mérsékelten hideg sör – egymást érték az árusok bódéi a váci stadion vendégszektora előtt. No igen, a Ferencváros látogatása még mindig forgalomnövelő tényezőnek számít, és a zöldfehér szurkolók most sem okoztak csalódást a kereskedőknek, színültig megtöltötték a nekik kijelölt kanyart. A váci stadion többi részén azonban úgy tűnt, a várost nem hozta lázba a Jászberény és a Fradi összecsapása, miképp a házigazdát sem kísérték el sokan. De nem illik fanyalogni, hiszen a jó négyezres nézőközönség még egy osztállyal feljebb is dicséretesnek mondható.

A találkozó első félidejében a Ferencváros háromszor is eltalálta a kapufát, majd a húzódás miatt korán lecserélt Paul Shaw helyére érkező Márkus Tibor góljával megszerezte a vezetést – a zöld-fehér közönség mégsemtűnt boldognak. Ez nem is csoda, mert annak ellenére, hogy a jelek szerint immár senki és semmi sem akadályozhatja meg az FTC visszakerülését az első osztályba (nagy kérdés, lehet-e egy esetleges NB II-es bajnoki címet valódi ünnepként megélni az Üllői úton, miután a legsikeresebb magyar futballklub korábban nem tudott feljutni…), de a futball, az igazi futball hiányzik a játékából. A csapat, amely a BKV Előre és a Békéscsaba ellen sem brillírozott, ezúttal is csak szenvedett.

Fantáziátlan támadójáték, ötlettelen passzolgatás, meddő mezőnyfölény – mindez olyan együttessel szemben, amely a téli felkészülés során a megszűnés veszélyével nézett szembe, és több mint egy hónapig nem is edzett…

A vasárnapi mérkőzés alapján is egyértelmű: ez a Ferencváros aligha képes arra, hogy az igen gyenge nívójú NB I első feléhez tartozzon. Nyilvánvaló, ha nem erősítik meg, egy osztállyal feljebb csak szenved majd, márpedig megjósolható, hogy a Jászberény elleni találkozót is végigéneklő drukkerhad nem lesz elégedett mondjuk a tizedik helyezéssel… És aztán felharsant a kórus: „Lipcsei Peti!

Lipcsei Peti!” A közönség a klub jelenkori legendás játékosát éltette, aki azonban ezúttal sem volt a mérkőzésre benevezettek között. Mint ismert, a középpályás még tavaly július végén szenvedett súlyos térdszalagszakadást, a hosszas rehabilitáció, gyógytornák százai után télen elkezdhette az alapozást, és februártól már együtt is edzett a csapattal, de…

…egyelőre nem játszhat.

„Nem titkolom, az volt az álmom, hogy a születésnapomon, március huszonnyolcadikán a BKV Előre ellen térek vissza – mondta kérdésünkre Lipcsei Péter. – Sajnos ez nem sikerült, és nem tagadom, emiatt fájt a szívem. Immár nyolc hónapja, hogy megsérültem, azóta rengeteget dolgoztam azért, hogy visszatérhessek, ám úgy tűnik, ez a pillanat még várat magára. Edzőnk, Bobby Davison azt mondta, dolgozzak csak szorgalmasan, s meglesz az eredménye, de amikor pénteken nem láttam a nevem a Vácra utazó huszonkét tagú keretben, nem éreztem jól magam. A csapatnak két szabadnapja is volt az előző héten, én viszont nem pihentem, mindkétszer kimentem a pályára, hogy az erőnléti edző irányításával dolgozzak, és mihamarabb visszatérhessek. Nehéz elfogadnom a helyzetet, de nincs mit tennem, tudomásul kell vennem az edző döntését, bármily nehezemre esik is.”

Arra a kérdésre, milyen erőben érzi magát, Lipcsei Péter úgy válaszolt: tudja, hogy nincs még százszázalékos állapotban, és nyilvánvalóan meccshiánya van, de hozzátette, szerinte, amikor vezetnek két-három góllal, nyugodtan beállhatna húsz-harminc percre, annyira nem hátráltatná a csapatot…

Bobby Davison azt mondta erre: Lipcsei Péter még nincs tökéletes állapotban, és a középpályán legalább hat játékos előtte van a rangsorban. A Jászberény elleni találkozón erősen figyeltünk, s azt vettük észre, hogy a pálya közepén szereplő Jason Morrison az első három percben ötször adja el a labdát – márpedig ha a légiós tagja akezdőcsapatnak a középpályán, akkor bizony erősen megkérdőjeleződik a vezetőedző szakmai érvelése. A színes bőrű játékos egyébként rengeteg labdát szerez, de mivel mintegy kilencven százalékukat rezzenéstelen arccal az ellenfélhez továbbítja, a szereléseiből nem sokat profitál a Fradi… Vagy ott van Tóth Bence, aki a Ferencváros nagy ígérete, és néhány mozdulatán érződik, kivételes érzéke van ehhez a játékhoz. Ám úgy tűnik, mintha túl gyorsan jött volna neki a népszerűség, mintha a Ferencvárosban való szereplés megzavarta volna az ifjú titánt, aki a vasárnapi mérkőzésen két jó passz között minden társával összeveszett, vagy a játékvezetőnél reklamált.

Mondhatják, a profi labdarúgónak tudnia kell, mit szabad és mit nem, ám az is lehet, annak van igaza, aki szerint egy tizenkilenc éves játékost, ha szükség van rá, nevelni kell, ha már egyszer a Ferencváros nagy értéke lehetne.

A látottak alapján úgy tűnik, Lipcsei Péter még akkor is beférne ebbe a mai Fradiba, ha kilencven percen át ki sem mozdulna a kezdőkörből, mert a futballtudás fájdalmas hiánycikk ebben az együttesben…