Csőd az Eb-selejtezőn

Valljuk be, ennél azért többre, jobbra számítottunk.

Magyarország U17-es válogatottja a hazai rendezésű Eb-selejtező elitcsoportjában mindhárom mérkőzését elveszítette (Szerbia és Portugália 1–0-ra, Anglia pedig 2–0-ra győzött a házigazda ellen), és rúgott gól nélkül a negyedik, azaz utolsó helyen végzett.

Ha valaki nem emlékezne rá, az akkor még Zsivoczky Gyula által irányított U17-es csapat szeptemberben az ugyancsak hazai rendezésű Európa-bajnoki selejtezősorozat során (Csehország mögött másodikként, Grúziát és Bosznia-Hercegovinát megelőzve) harcolta ki a jogot az elitkörben való szereplésre, majd az újabb sikert megalapozandó, 2009-ben a korábbitól teljesen eltérő felkészülés vette kezdetét: a fiatalok két hónapon keresztül minden héten két és fél napot edzőtáborban töltöttek. A szakmai munkát ekkor már az utánpótlás-válogatottak mellett dolgozó edzői stáb vezetője, a holland Wilco van Buuren irányította.

„Nagyon nem erre számítottam – értékelte a fiatalok teljesítményét az elitkör végeztével az edzői stáb tagja, Zsivoczky Gyula. – Másfél éven keresztül dolgoztam a csapattal, tizenöt mérkőzésen veretlenek maradtunk, így volt alapja a bizakodásnak. A három vereség és a gólképtelenség miatt nagy hiányérzet van bennem, mert bár riválisaink nagyon erősek voltak, ennél azért eredményesebb támadójátékot reméltem, ráadásul titkon a bravúrban is bíztam. Az angoloktól fizikailag és gyorsaságban is nagyon el vagyunk maradva, a latinos futballt játszó portugálok is gyorsabbak, dinamikusabbak nálunk, a szerbek testfelépítését látva pedig az volt az érzésem, talán már a kiválasztásnál mindent elrontunk.”