Csendet intett Tiranában

Torghelle Sándor ismét győztes gólt szerzett. Amikor az albánok elleni vb-selejtező előtt egy nappal megkérdeztük Erwin Koemant, hogy az Ausburg csatárát játszatja-e, vagy a Watfordban kiválóan teljesítő Priskin Tamást, a kapitány ellentmondást nem tűrően, határozottan jelentette ki, hogy Torghelle Sándor helye megkérdőjelezhetetlen a magyar válogatottban.

El tudja mesélni a gólt? – kérdeztük a csatárt.

Rudolf Gergely felugrott fejelni, de a labda hozzám került, és ballal egyből bevágtam. Ennyi. A pályán meg nem tudtam volna mondani, hogy kitől indult el a támadás, most már persze elárulták nekem, hogy Huszti Szabolcs ívelt be remekül. Nyilván mondanom sem kell, mennyire boldog voltam, amikor láttam, hogy a labda a hálóban köt ki. Ez a dolgom. Persze mindegy, kit ünnepelnek a többiek, bár csatárként tényleg az minősít, hogy hányszor vagyok eredményes.

Érezte a stadionra rátelepedő csendet?

Hogyne. Amikor a vendégcsapat gólt szerez, ez így szokott lenni, és óriási öröm volt elhallgattatni az albán szurkolókat. Kiváló hangulatot varázsoltak a stadionba, de mi nem szeppentünk meg. Ezért is jó, hogy a csapatot harcedzett profik alkotják, akik hétről hétre telt ház előtt lépnek pályára, és amikor ilyen helyzetbe csöppennek, mint amilyenben most mi voltunk Tiranában, nem ijednek meg.

Bent a pályán is érezhető volt, hogy megnyerhető a meccs?

Igen. Erwin Koeman azt kérte tőlünk, hogy tartsuk a földön a labdát, a társaknak engem kellett megjátszaniuk, ami meg is valósult. A középpályások kiválóan zárkóztak fel, vagyis nem magamra hagyatva harcoltam az albán védőkkel. A második félidőben pedig tényleg éreztem, hogy a kezünkben van a meccs és nyerni tudunk. Komolyan mondom, repesek a boldogságtól, mert ezzel a sikerrel nőttek az esélyeink a világbajnoki részvételre, és ha nyerünk szerdán Málta ellen, az egész országban futball-láz tör ki, s remélem, ez a bajnoki mérkőzések látogatottságán is érződik majd. Lehet, hogy végül nem utazhatunk el Dél-Afrikába, de biztos, hogy végig számolni kell velünk, győzelmünk ezt véglegessé tette.

Jogosan kérünk számon egy büntetőt a játékvezetőn?

Azt hiszem, igen. Adtak már ilyen esetben tizenegyest, ám előfordult az ellenkezője is. Szerintem buktatott az albán védő, de nincs jelentősége, mert nyertünk, és ez a fontos. Nyilván mást mondanék, ha ezen múlott volna a győzelmünk, de szerencsére most ott tartunk, hogy lehetünk nagyvonalúak.

Könnyebb ellenfél volt Albánia, mint hittük?

Nem féltünk, persze okunk sem volt rá, hiszen tudtuk, ha a saját játékunkat játsszuk, minden esélyünk meglesz a győzelemre. Voltak helyzeteink, rászolgáltunk a három pontra. Elismerem, az albánok is szerezhettek volna gólt, de a védelmünk jól zárt, Babos Gábor is remekül védett, szóval egyértelműen megérdemeltük a sikert.

És most miben reménykedhetünk?

Bármiben. Máltát meg kell vernünk, és akkor remek pozícióból várhatjuk az őszi folytatást. Most az a fontos, hogy nyertünk, ami önbizalmat ad, és remélem, nagyon sokan kijönnek a meccsre szerda este. Roppant nehéz mérkőzés lesz, Málta biztosan beáll védekezni, és nekünk mindent meg kell tennünk azért, hogy megtörjük az ellenállását. A magyar szurkolók szélsőségesek, de most végre van minek örülni, jó döntés volt, hogy szerdán a Puskás Ferenc Stadionban fogadjuk Máltát.