Kevesen mondhatják el magukról, hogy debreceni színekben gólkirályok lettek. 2007-ben Ibrahima Sidibe Bajzát Péterrel holtversenyben végzett az élen 18 góllal, 1931-ben Vincze Jenő 20 találattal Bocskai-játékosként lett első, kettejük között 1988-ban az akkor éppen Debreceni Munkás és Vasutas Sport Club néven induló gárda csatára, Melis Béla volt a legeredményesebb, 19-szer talált be az ellenfelek kapujába – de mert abban az évadban az összes többi debreceni játékos összesen 14 gólt szerzett, a DMVSC kiesett.
„Edzőváltás volt menet közben, ami összezavarta a fejeket – mondta erre Melis Béla, aki ma Békéscsabán dolgozik. – Pedig nagyon jó csapatunk volt, Bücs Zsolt, Duró József, Steigerwald Zoltán, Turtóczky Sándor játszott mögöttem, rengeteg jó labdát kaptam tőlük. Nem voltam sérült, jó formában futballoztam, szinte minden sikerült. Örülök, hogy hívott, legalább felelevenítem azokat a gólokat… Csak egy évig voltam Debrecenben, de ez elég ahhoz, hogy pénteken a vendégeknek szurkoljak.”
A futballista 27 évesen abbahagyta – egyrészt nem tudott külföldre szerződni, de az egyéb okokról ma sem beszél.
„Óriási rablórömipartikat tartottunk mérkőzések előtt, hogy eltereljük a figyelmünket – mondta a ráhangolódásról Melis Béla. – Számoltam vissza az órákat, szinte transzban vártam a mérkőzést, és egészen addig ideges voltam, amíg a játékvezető bele nem fújt a sípjába. A legjobb taktika kétoldalú: ha az edző elhiteti a játékosával, hogy ő a legjobb, és ezt a futballista legbelül el is hiszi, az fél siker…”
