Csank János újabb varázslatra készül

Kocsárdi Gergely lassan közelít négyszázadik élvonalbeli fellépéséhez (368 mérkőzésnél tart), és hétfőn a 12. gólját lőtte az NB I-ben.

Kaposváron pályafutása talán legnagyobb találatát jegyezte: 35 méterről, a jobbösszekötő helyéről jobbal megeresztett bombája után vágódott a labda a kapuba. A 34. évében járó védő éppúgy örül góljának, mint csapata jó szereplésének, azonban álmodozás helyett csakis a következő feladatra, vagyis a Honvéd elleni kilencven percre koncentrál.

„Az első játékrészben arra gondoltam, hogy a szünet után ki kellene használni a szél segítségét, vagyis átlövésekkel lehet keresnivalónk – indokolta vállalkozókedvét Kocsárdi Gergely. – Éreztem magamban erőt, amikor elvállaltam a lövést, és a labda még csak a tizenhatos vonalánál járt, amikor sejtettem, ebből bizony gól lehet. Korábban a Fradi otthonában is emlékezetes gólt szereztem, de valószínű, hogy pályafutásom legszebb találata a Rákóczi elleni volt. Egyre jobb formában van a csapat, a harmadik helytől három pontra vagyunk, tehát nem ledolgozhatatlan a hátrány. Amikor a tizenharmadik helyen álltunk, gondolkodás nélkül elfogadtam volna a hatodik helyezést, most viszont abban bízom, hogy záráskor ott leszünk az első ötben. Hogy minek köszönhető a lendületünk? Csank János megtalálta a gerincet, amelyre építhet, a rendkívül kemény felkészülés után jó erőben vagyunk, egy esetleges bekapott gól után nem zuhanunk össze. A szakmai stáb mindenkivel érezteti a bizalmat, aki jól teljesít, az lehetőséget kap. Úgy tűnik, működik a rendszer…”

Sikeres klubot csak erős profikból lehet építeni

A számok aligha hazudnak.

Amikor az őszi idényben, a tizedik fordulót követően Csank János lett a ZTE vezetőedzője (Supka Attilát váltotta a kispadon), a csapat 11 megszerzett ponttal a 13. helyen szerénykedett, és semmi sem utalt arra, hogy a bajnokságot az eredeti célkitűzésnek megfelelően az első hat között fejezheti be. Ezt most sem lehet biztosra venni, ám mert az együttes a szakember irányításával hét mérkőzésen két döntetlen mellett ötször is győzni tudott, a szombati, Honvéd elleni párharcot már a negyedik pozícióból várja…

„Nincs ellenemre a helyzet, ráadásul a dobogó harmadik fokán álló Vasassal szemben meglévő hárompontos hátrányunkat már az elmaradt meccsünkön ledolgozhatjuk – latolgatta megtáltosodott csapata esélyeit a ZTE trénere, Csank János. – Sajnos azon a bizonyos találkozón éppen a Debrecennel találkozunk, de talán elmondható, hogy inkább ellenfelünknek lesz veszítenivalója. Igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni az előttünk álló időszakból, és itt nem csak az eredményességre gondolok. A tavasznak ugyanis választ kell adnia arra, a labdarúgók közül kik azok, akiknek feltétlenül ott a helyük a következő bajnoki évad alapcsapatában. Nagyon fontos a futballtudás, de kíváncsi vagyok a játékosok profizmusára is. Nem tudom, hogy a gazdasági helyzet milyen igazolásokat enged meg a nyáron, de számomra egyértelmű, hogy csapatot csak erős egyéniségekből, igazi profikból lehet építeni.”

Mélyről indultak, de már az éremért harcolnak

Vagyis Zalaegerszegen építkezés zajlik, ám ez nem jelenti azt, hogy a tavaszi idényben az eredményesség csak sokadlagos szempont. Míg október elején az egerszegi szimpatizánsok bizonyára aláírták volna, ha együttesük, mondjuk, hatodikként zárja a harmincadik fordulót, mostanra megjött az étvágy. Többen már abban bíznak, hogy a 2002-ben szerzett bajnoki aranyérem és a 2007-es bronzérem után a ZTE újra dobogós lesz – a rendkívül sűrű mezőnyt, no meg a csapatok formáját látva ez egyáltalán nem elképzelhetetlen.

Csank János ugyanakkor realista, így tisztában van vele: a riválisok megtorpanása is kellett az Egerszeg meglódulásához. A korábbi szövetségi kapitány szerint talán jobban kell figyelni az eredményességre is, mint a közös munka kezdetén gondolta, de nem bánja, hogy csapata mélyről indulva harcol a dobogóért.

A titok nyitja: a hangadók vállalják a kemény munkát

De vajon össze lehet-e hasonlítani a pillanatnyilag dobogóközelben tanyázó ZTE-t azokkal a csapatokkal, amelyekkel a szakember korábban már megmérette magát a nemzetközi porondon?

Nos, Csank János talált közös pontokat...

„Szellemiségében a mostani csapatom sem rossz, a hangadók, azaz Kocsárdi Gergely, Szamosi Tamás, Máté Péter, Vlaszák Géza, Sorin Botis, Matej Miljatovic vagy éppen Waltner Róbert vállalják a munkát, ráadásul az átlagnál jobb futballisták – mondta a szakember. – Tény, hogy az idősebb korosztályhoz tartoznak, de szerencsére még nincsenek leszálló ágban. Azt gondolom, hozzáállásban, futballtudásban megközelítik azokat a labdarúgókat, akiknek vezérletével a korábbi együtteseimnél nagy sikereket értünk el. A ZTE abban gyengébb, mint volt mondjuk a Fradi, a Vác, a Békéscsaba vagy éppen az Eger, hogy nem elég hatékony a szöglet- és szabadrúgások után. Pedig jól fejelő embereink vannak, csakhogy Pásztor József vagy éppen Nagy Tibor rúgótechnikája manapság hiánycikk. Visszagondolva azt mondom, csapataim közül a Vác volt az etalon. Sokat futó, jól rúgó, jól fejelő, sikerre éhes játékosok alkották a keretet, erőnlétileg, taktikailag a csúcson voltak, és emberileg sem akadt problémám velük. Ez azonban a múlt, a jelen a ZTE. Nem tagadom, nap nap után örömmel megyek ki edzésre, hiszen az idősebbek példát mutatnak a fiatalabbaknak, nincs gond a hangulattal, és a játékosállomány magában hordozza a siker lehetőségét.”