A szív diadala volt ez a siker

Ez aztán a fegyvertény!Ez aztán a fegyvertény!

Én is csak keresem a szavakat…

Őszintén: hittek ebben?

Hit nélkül nem érdemes játszani. Persze senki sem neheztelt volna, ha egyetlen mérkőzést sem nyerünk meg a Volán ellen.

Egyet már megnyertek, nem is akárhogy!

Némi szerencsével. A harmadik harmadban időnként már szédelegve cserélgettünk, a szívünk vitt bennünket előre. A fehérváriak csak jöttek, négy sorral jöttek, mázlink volt, hogy nem egyenlítettek.

Szimpatikus őszinteség, de ne hallgassuk el az első két harmadot sem: ekkor lehokizták ellenfelüket. Egyetért a megállapítással?

Hízelgő. Úgy fogalmaznék, hogy ezúttal hamar sikerült felvennünk a ritmust, ez a Volánnak több időbe telt.

A siker titka?

Mindent a megbeszéltek szerint csináltunk, rendkívül fegyelmezetten játszottunk. Voltaképpen ennyi.

Bármennyire morbid is, még jól is jött a csapatnak, hogy Jan Zlocha nem tudta vállalni a találkozót, hiszen a helyette jégre lépő Vitalij Kiricsenko parádésan teljesített.

Kétségtelen. Féltünk, hogy az összeszokottság hiánya visszaköszön abban a sorban, de ezt frissességével, gyorsaságával csodálatosan ellensúlyozta ukrán csapattársam.

Aki kétgólos is lehetett volna…

…ha nem cseréljük el magunkat. Szép gólt lőtt, de sajnos tényleg hatan voltunk a jégen, jól döntött a bíró.

Mind a három góljukat légiós lőtte, rendkívül ponterősek. Ön, mint az Újpest egyik magyar vezéregyénisége, mit szól ahhoz a megállapításához, hogy a külföldiek viszik a hátukon a csapatot?

Nem vitatkozom vele, még akkor sem, ha a jégkorong igazi csapatjáték. Inkább azt emelném ki, hogy hatalmas öröm öt ilyen nagyszerű mentalitású, remek játékossal együtt készülni egész évben, sokat lehet tőlük tanulni.

Hogyan tovább? Ki lehet pihenni a látható fáradalmakat csütörtökig?

Nem lehet… Remélem, legközelebb még többen jönnek ki a Megyeri útra, játszunk még legalább két jó meccset. Nekünk minden mérkőzés ajándék a fináléban.