Jó munkához idő kell

Parádé volt a jégen.

A kezdés előtt az Alba Volán utánpótlása játszogatott a játéktéren, a két részre bontott 1998-as korosztály 1–1-gyel zárta a bemutató meccset, mindkét gólnál a jól megszokott üdvrivalgásra sarkallva a döntőre kihegyezett szurkolókat. A kicsik aztán egyként álltak sorfalat a kék vonalnál a nagycsapatnak, amely „elcsalta” a nyitó harmadot. Az első lövés ugyan még az Újpest kapuja felé süvített, de később a túloldalon peregtek az érdekesebb történések. Fekete Dániel például majdnem öngólszerző lett, miután Szuper Levente előtt felvágódott róla a pakk, majd Vladimir Dubek, Borbás Gergely és Igor Rufus is megeresztett egy-egy nagy löketet, amiket már magabiztosabban hárított a válogatott kapus. Ezenkívül azonban nem sok dicséretet érdemel a címvédő. Énekes Lajos négy sort játszatott, elvben van annyi erő és tudás a keretben, hogy ez hasznosuljon, ám Pék György hiába gazdálkodott csupán három, sőt előnyben, hátrányban csak két sorral, a különbség nem érződött. Persze már ekkor felvetődött, hogy majd fél óra játékidő után fog, de ettől még kevés volt, amit az Alba nyújtott, az első szünet meg épp akkor érkezett el, amikor kezdett belejönni.

Ugyanúgy pörgött le aztán a második harmad, mint az első. Némi küzdelem után megint leült a hasztalan lövöldöző Volán, az Újpest meg nemcsak átvette a kezdeményezést ismét, hanem be is talált. A gól után végleg nyeregbe került az alap- és középszakaszgyőztes. Az ötösök szűken felálltak a saját harmadukban, kulturáltan védekeztek, akkor támadtak, ha lehetett, nem pazarolták az energiát: szó nélkül tette a dolgát mindenki. Főleg a szenzációs Matus Palko, aki egyébként nem is az első számú lila kapus: a combsérülése miatt a szezon további részét kihagyni kényszerülő Juraj Nemcák helyettese volt az idény jó részében.

Az uralkodó hangulat is a látványnak megfelelő volt: a ránézésre ötvenfős Újpestcsoport örömködött, a sokkal népesebb Alba Volán-táborból pedig néha kiszakadt egy „A Volánnak győzni kell!”, de több nem, és még kósza füttyögés is hallatszott… Majd amikor végképp elszállni látszott minden ihlet a kék mezesekből, Énekes Lajos három sorra váltott, és megtört a jég. Ki más, mint a mérkőzés kezdetén egy zseniális csellel már jelentkező Jason Guerriero volt a gólszerző, aki a társak impotens támadójátéka láttán egymaga intézkedett, jelezve egyúttal, hogy az Újpest elfáradt. Innentől kezdve jöttek a találatok szép sorban, Palko hiába állt ellen továbbra is, egyre kevesebb segítséget kapott a lassuló csapattól, ezért Ocskay Gábor és a másik „Palkó”, Palkovics Krisztián találata után Kovács Csaba duplázott, azaz a végére kijött a várt különbség.

A kapura lövések aránya 56:16 lett, ami jelzi az erőviszonyokat, de az ebből szerzett öt gól azt is, hogy azért nem volt ez tökéletes Volánprodukció. Viszont a közönség „Bajnokcsapat!” skandálással búcsúzott, feltételezzük, nem a 2008-as sikerre utalva. Valószínűleg joggal.