Nincs játék csatárok nélkül

„Csak a Diósgyőr, csak a Diósgyőr!”

– énekelte három, jó hangulatbanlévő miskolci szurkoló másfél órával a találkozó előtt a sétálóutcán. A fiatalemberek piros-fehér sállal a nyakukban dobozos sört markolászva komótosan sétálgattak bolttól boltig, aztán feltöltve kifogyó készleteiket az egyik közért ajtaján kilépve meglepő fordulattal váltottak: „Síííísa Tibi!” A mámoros drukkerek ezzel jelezték, ők nem haragszanak korábbi edzőjükre.

Sisa Tibor személye az elmúlt napokban megosztotta a diósgyőri szurkolótábort. Van, aki haragszik a trénerre, mondván: miért ígérgette, hogy jó ideig nem vállal munkát más csapatoknál, ha máris a Honvéd kispadján ül; a legtöbben viszont még most is örömmel veregették volna vállon.

Elindultunk a stadion környékére, kíváncsiak voltunk a többi drukker véleményére is. Egy óra volt még a kezdésig, a közelben lévő kocsma dugig, az asztaloknál egy hely sem volt, a pultnál pedig még vagy húszan álldogáltak. Kérdezni sem kellett, a téma mi más is lehetett volna, mint a mérkőzés és Sisa Tibor személye.

„Nekem semmi bajom a trénerrel, ha rendben lett volna minden, még most is ő lenne az edzőnk. Jó ember ő, mit szapuljátok?”

A középkorú borostás szurkoló afféle vezérszónoknak tűnt, a körülötte állók nagyokat bólogatva adtak igazat neki, és ugyanekkora egyetértéssel húzták le az előttük sorakozó stampedlik tartalmát.

A következő kérdés az volt, vajon mi lesz most a nagy barátsággal… Sisa Tibor és a DVTK-t irányító Gálhidi György ugyanis régen együtt is dolgozott (éppen Kispesten), és persze hogy most is barátságosan csapott egymás tenyerébe a találkozó előtt. Azonban látszott rajtuk, rettentően feszültek. A kezdő sípszó előtt odaballagtak a kispadhoz, elfoglalták a helyüket, és sokáig szótlanul nézték a pályán zajló eseményeket. Különösebb okuk nem is volt a kirohanásokra. Az első néhány percben valamivel aktívabb volt a Honvéd, negyedóra elteltével szinte unalomba fulladt a találkozó. A mezőnyben sok volt a hiba, a játékosok egymás bakijaiból éltek, valamirevaló helyzet egyik oldalon sem akadt, az első igazán kellemetlen lövést a hazaiak eresztették el a harmincadik percben. Elsőként Gálhidi György elégelte meg a bosszantó hibákat, a védelem jobb oldalán látszólag zavartan játszó Bokros Tibort fél óra elteltével lehívta a pályáról, csere közben valamelyest a Honvéd is átszervezte játékát, a középpálya két szélén játszó Dobos Attila és Dieng Abass helyet cserélt egymással. A félidő hajrájában a Diósgyőr kerekedett felül, két kecsegtető helyzete is volt, ám Rabóczki Balázs bravúrjának köszönhetően a Honvéd megúszta kapott gól nélkül.

A fordulást követően gyorsan változott a forgatókönyv: Filó Tamás négy perc alatt összeszedett két sárga lapot. Ez azt jelentette, hogy a Diósgyőr előtt óriási lehetőség kínálkozott, hiszen több mint fél órán át játszhatott emberelőnyben. Úgy tűnt, a DVTK kap is az alkalmon, és előbb-utóbb beprésel egy gólt Rabóczki Balázs kapujába. A találkozó ezen periódusában Gálhidi György csapata ment előre becsülettel, ehhez képest egy ellentámadásból Takács Ákos elérte azt a bravúrt, hogy egy lövésből talált el mindkét kapufát. A diósgyőri szurkolók görögtüzeket gyújtottak a lelátón, de a színvonallal még ekkor sem voltak elégedettek, amit bizonyított, hogy unaloműzésként – még ha csak verbálisan is – belekötöttek a kispesti szurkolókba.

A második félidőben a Honvédnak csupán egy veszélyes lehetősége volt, a kispestiekből ekkor már hiányzott az átütőerő.

A lefújás előtt a Diósgyőr újabb nagy rohamot indított, de hiába záporoztak a beadások jobbról és balról is a Honvéd kapuja elé, a gól sehogy sem jött össze. A lefújás előtt Mischek Lungu butaságával aztán tovább nehezítette Sisa Tibor dolgát, hiszen az időhúzásért kapott második sárga lapja után őt is kiállította a játékvezető.

A forduló legizgalmasabb mérkőzésének ígérkezett ez a találkozó, ehhez képest csak érdekesnek volt mondható ez a kilencven perc – az is csak a néhány adódó helyzet és persze Gálhidi György, valamint Sisa Tibor személye miatt…